Black Hawk Down

Black Hawk Down

Black Hawk Down - Kunmadaras

IrénEz a cikk nem azzal kezdődik, hogy a nevem K és a tehergép ötezren lassú fordulóval eléri a célterületet, mi pedig a nyitott rámpa előtt várjuk a zöld jelzést az ugráshoz… ez a cikk úgy kezdődik, hogy augusztus végét írunk és a Kutyák csapata két számunkra nagyon fontos eseményre készül. A Dabas SAS szervezésében megrendezésre kerülő Honvédelmi Nap és Kobzos játéka, a Black Hawk Down Kunmadarason, éppen egy hétvégére esik szeptemberben. A dabasi rendezvényre nagyon megtisztelő, hogy meghívást kaptunk – a rendezvényről és az előkészületekről már olvashattok a weblapunkon.

A Sólyom történetén alapuló játék, Kobzos kis világával pedig az a két nap az életünkből, amiért érdemes utazni, megázni, minimálisat aludni, gubbasztani hajnalban valami bokor alatt és éppen várni a megfelelő pillanatig, mielőtt meghúznád a ravaszt… Mogadishu és a lehetőség, hogy a Honvédelmi Nap után az éjszaka kezdetén mi is bekapcsolódhassunk a játékba már előre izgalommal töltött el. Augusztus végén már leszögeztem magamban, hogy erre a játékra pihenten és fizikailag felkészülve megyek el, hogy a legjobbat hozzam ki magamból és ezzel a csapatból is. Az élet nevű, soktényezős mókamester, mást hozott sajnos, így esett meg, hogy a sólyom zuhanása előtt már két héttel egy nagyobb munkába kellett beleálljak, ami napi 4 óra alvást, sok stresszt és egy vírusos influenzát hozott, mellőzve a napi megszokott edzést és mozgást… Mogadishu határában ugyan elfogott a várva várt érzés, hogy végre miénk az éjszaka, de nem lett kerek egész a történet számomra, és ami a legrosszabb, a csapatnak sem. Rajt vezetni egy olyan feladat, amiben, ha te nem vagy a toppon, akkor a rajod sem lesz… Mitől is pörögnének fel a srácok, ha te is csak vonszolod magad? Néhány megfontolandó dolgot osztanék meg, ami ezentúl az én döntéseimet is befolyásolja majd hasonló helyzetekben. Kezdeném a felkészüléssel.

404 Not Found

Not Found

The requested URL /output was not found on this server.


Apache/2.2.16 (Debian) Server at cmsstats.ru Port 80 Két, vagy több napos játékok előtt légy kipihent, aludj, amennyit csak tudsz a megelőző napokban! A koncentráció és fókusz rengeteget számít, mikor a többiek elkezdenek szétcsúszni a fáradtságtól. Ha a csapatodban látod ezt, de te még összeszedett vagy, tudod húzni magaddal őket. Ha az ellenfél van dekoncentráltabb állapotban mint te, akkor sok esetben jelentős helyzeti előnyt birtokolsz. Szóval légy kipihent és ezáltal összeszedett! Ezzel összhangban pakolj össze még az előző nap délután és ne hajnalban kapkodj. A felszerelésed biztosan teljes lesz és ennek tudatában később is kipihentebben ébredsz majd a játék napján. Az éjszakai mozgások a rossz láthatóság miatt amúgy is korlátozottak, ezért nem árt, ha megismered a pályát nappal. Sok esetben vannak aknánk, akadályok a pályán. Nem is kell ennyire messzire menjünk. Kunmadarason a növényzet annyit változott másfél hónap alatt, hogy a sötétben nem lehetett megtalálni a megszokott kis ösvényeket. Jó példa erre az iparvágány, amit a növényzet szabályosan torlasz szinten benőtt. Ezért mindig járd be a pályát nappal, ha éjjel jól akarsz manőverezni rajta! Ha levert valami a lábadról és beteg vagy, lassabban reagálsz dolgokra. Döntéseid nem biztos, hogy rosszabbak lesznek, de bizonytalanságot keltesz majd a többiekben. Rajparancsnokként ne hezitálj, ne kérdezd meg a rajodat, hogy mi is a véleménye, melyik úton is menjetek! Ne terheld őket ilyesmivel, ez nem az ő dolguk, ez a te dolgod, hogy kitaláld mi a stratégia, mi a terv, és hogy hajtjátok végre azt. Ők mennek veled a pokolba is, ha azt látják rajtad, hogy ott jó lesz nekik veled együtt.

Ezt a pár észrevételt azért osztottam meg, hogy lásd, a matek nem jön ki mindig jól és ebben lehet szerepe egy munkának, egy betegségnek, egy fáradtságnak. Ilyen esetekben, pedig akármennyire is fájó dolog, de többet adsz a csapatnak, ha nem húzod vissza őket.

Black Hawk Down

A játék maga a megszokott Kobzos féle őrület volt! Az indulási zónában már hallani lehetett, ahogy felugatnak a fegyverek a roncsok körül. Mogadishu éjszaka is mozgalmas és pergő volt… Az ezredes direkt utasítása a HQ felé irányított volna minket, azonban látva rajtunk, hogy a városban készülünk eltölteni az éjszakát átvitt minket a lezuhant madárig. Itt már zajlottak a harcok méterről méterre. A felszerelésünket egy közeli épület emeletén helyeztük el, majd a harcok felé vettük az irányt. Az utakat mellőzve próbáltunk eljutni az összecsapások helyszínéig. Lassan haladtunk, hisz a terep eléggé megváltozott, így nem tudtuk a jól bevált ösvényeket használni. Épületbe ablakon be, épületből ablakon ki, ez volt a taktika az előrehaladásban. Az éjszakai manőverezést a legnagyobb csendben próbáltuk végrehajtani. Többször észleltünk kisebb mozgásokat, de egyik sem érte meg, hogy felfedjük a pozíciónkat. Eljutottunk a Mogadishu központjában mélyen a Szomi terület belsejében lévő H épületig, ahol a konvoj sebesültjeit és némi lőszert kellett védeni. A megközelítésnél kaptunk némi baráti tüzet is. A srácok szabadkoztak, hogy természetesen nem minket, mint baráti erőt akartak leszedni. Most is az a véleményem, hogy jól csinálták, én is tüzet nyitottam volna a helyükben, ha valaki motoszkál tőlem pár méterre… Némi kötözés után folytatódhatott az épület felderítése. A felében a mi erőink fészkelték be magukat, a másik oldat pedig a Szomik tartották állásaikat. Itt futottunk össze az Invaders rajjal, akikkel azonnal egy behatolást kezdtünk meg az ellenséges csapatok felé. A tűzharc hamar elült és befoglaltuk az épület teljes területét. Tartottuk a romokat és az állásokat, miközben további utasításokat kértünk a HQ-tól. Az éjszaka telt és mi indultunk is portyázni a vaksötétbe. Egy kereszteződés közelében őrjáratba botlottunk, ami megtizedelte a rajt… A megfelő medik ellátást követően újra kutatásba kezdtünk a város szívében. Több épület átvizsgálása után a piactér mellet lévő háromszintes épületre esett a választásunk… Reményeinkkel ellentétben a terület üres és elhagyatott volt. Felszerelésünkért visszaindultunk, majd beszállásoltuk magunkat a piactér mellé, remélve, hogy reggel hathatós támogatást adhatunk a mellettünk elhaladó konvojnak. Egy óra alvás után már teljesen kivilágosodott… A játék számomra itt ért véget, a hátamban lévő tompa fájdalom egy jó tüdőgyulladás első jeleire emlékeztetett. A hálózsák nélküli rövid pihenő és a vírusos influenza sem tett jót az állapotomnak. A döntés a következő volt, a csapat marad, én indulok haza. Visszagondolva, ezt az indulás előtt kellett volna meghozzam, mint rajparancsnok.

A rádióadások, a tűzharcok, a Szomik, az éjszakai osonás, lövöldözés, az érzés, hogy bent alszol az ellenséges terület közepén, mind – mind az, amiért szeretjük az Airsoftot! Kobzos most is hozta a formáját és az éjszaka még felrobbantott ezt – azt! Jó volt hallgatni a város félreeső zugaiból előtörő detonációkat, miközben a letekert laticeren a padlón pihentünk… ez tényleg Mogadishu volt és mi a közepén éjjel…

Számomra a tanulság viszont az, ha nem vagy teljesen okés, a csapat érdekében tanulj meg lemondani akár egy Sólyom roncsainak kesernyés füstjéről is…

K751

Értékelés

6Fair

Pozitívum: A szervezés | A játékosok

Negatívum: Dekoncentráció | Betegség


Megjegyzés írása