BORDER WAR6: THE SUNSEEKER

BORDER WAR6: THE SUNSEEKER

Border War 6: The Sunseeker

 

… előkészületek …

B O R D E R  W A R  6 :  T H E  S U N S E E K E R

Eljött a Border War 6, amit tavaly óta igencsak várt már a csapat, a felkészülésünk nagy része azért volt, hogy ezen a játékon megfeleljünk a kihívásoknak és azt kell mondjam, nem csalódtam magunkban. Tavaly még zöldfülűként vágtunk bele a 3 napos megpróbáltatásba, részemről tele félelemmel, hogy hogyan bírjuk majd az éjszakákat a több napos játékot, a fizikai megpróbáltatásokat. Idén mindezt már kizártam és ha ott is motoszkált a fejemben, hamar el hessegettem. Az elmúlt egy évben szinte csak több napos játékokon vettünk részt, volt több napos gyakorló napunk, folyamatosan futottunk és edzettünk a jobb kondiért, a tavalyi tapasztalatból azt is tudtuk, hogy mire lehet szükségünk és mire nem, így idén már sokkal felkészültebbek voltunk.

Úgy döntöttünk, hogy ebben az évben bérlünk egy kisbuszt és egy járművel megyünk ki, addig is tudunk beszélni, pihenni és átvenni azokat a dolgokat, amik fontosak lehetnek a BW-n. Az indulás nehéz volt, hisz hajnali 6 -kor már ébren kellett lenni, hogy indulhassak a csapatért, minél előbb el kellett érnünk az off-zone-t, hogy bepakolhassunk és felkészülhessünk a játékra. Az út nagy részével nem volt gond, igaz a Szlovák térkép hiányzott a GPS -ünkből, de szerencsére csak egyenesen kellett menni. Sajnos a Cseheknél már komolyabb akadályokba ütköztünk. Mindenhol újították az autópályát, így sok helyen csak két, néhol egy sáv volt járható és ahogy ilyenkor lenni szokott még egy baleset is lassította a haladást. Jelentős késéssel érkeztünk meg Béla Pod Bezdezem -be, ahol a játékot szervezték.

… Border War 6: The Sunseeker …

Itt viszont máris egy jó pont a szervezőknek, ugyanis a parkolókban megfelelően irányították a forgalmat, terelgették a kocsikat, buszokat, hogy lehetőleg mindenki elférjen, nagyobb csapatok ne a domb alján álljanak, stb. Pár pillanat alatt mi is kaptunk egy parkolóhelyet és már kezdődhetett is a kipakolás. Persze magyar srácok mellett voltunk, akik azonnal elmondták hol a kronó, mi a sorrend, úgyhogy először a fegyvereket vittük bemérni, majd jöhetett a regisztráció. Na itt már voltak problémák. A szabályokban eléggé szigorúra sikerült a kronózás leírása, ehhez képest tőlem megkérdezték hány FPS a géppuska, elmondtam és kaptam matricát, mérés az nem volt … na sebaj, legalább nincsen több órás sor. Innen egyből a regisztrációhoz mentünk. Ami tavaly jó volt, most az lett sajnos rossz. Igaz csak egy órát kellett sorba álljunk, a hölgy nagyon kedves volt, mosolygott (a sokadik idiótára is) és mindent megkaptunk ami kellett (felvarró, térkép, játék pénz, stb.).

Ami nagyon zavart az a sok söröző ember. Akkor még nem tudtam, hogy ekkor még nem is lehetett alkoholmentes sört kapni, csak alkoholosat! Tehát akik ott álltak a melegben sörözgetve, fegyverrel, azok beza alkoholt ittak. Biztosan megvan a helye ennek is, de azt hiszem nem egy Airsoft rendezvényen, főképp nem egy olyan helyen ahol alig volt aki védő szemüveget viselt.

Regisztráció végén egyből mentünk pakolni vissza a kocsihoz, egyrészt mivel már későre járt, másrészről mert a sátorban fülledt meleg volt és tömeg, nem kellett oda pár nézelődő még. Több körben pakoltunk be, ebbe egyeztünk meg, úgyhogy fogtuk a legszükségesebbeket, amik aznapra kellettek és elindultunk befelé a bázisra. Itt volt a második meglepetés, tavalyhoz képest a beléptetés egyszerűsödött, senki nem nézte meg, hogy a fegyvereken van-e és egyáltalán milyen matrica.

Egy évvel ezelőtt a becuccolás maga volt a rémálom, majd 3km -es távra kellett elvinni a felszerelést., ehhez képest idén egy laza pár perces sétával már a helyünkön voltunk, ami ráadásul a TF bázis távolabbi végén volt, így abszolút komfortos volt ez a rész. Lepakoltunk és felhúztuk a sátrakat a Magyar zászló tövébe. Egyik oldalunkon a Román kontingens a másikon az aknamező. Jól megnézve ez volt az a terület, ahol tavaly rohamra indultunk … megnyugtató.

Mínusz egyedik nap, csütörtök …

Már igencsak későre járt, mire mindent bepakoltunk, ami kellett az első éjszakához, így nagyon nem tudtunk elmászkálni, inkább a táborban maradtunk és a parancsnokokkal egyeztettünk. Minden egészen gördülékenynek tűnt, lebeszéltük, hogy vagy a csapattal megyünk vagy külön, de akkor ne számítsunk medikre, kicsit gondolkodtunk a rádió kiosztáson, eligazítást kaptunk a tábláról és megtudtuk, hogy kik értek ide és kik nem.

A nap végén egy laza sétára futotta, ki a kocsihoz, majd a faluba, ahol még javában folyt az építkezés …

mission 0

… a parádé …

Korán keltünk, hisz volt még mit behozni a kocsiból, kicsit ráhangolódni a játékra és volt egy parádé is 10:00 re kiírva. Amit azután 9:30 -ra módosítottak, úgyhogy nem is volt baj.

Nem tudtuk mire számítsunk a parádéval kapcsolatban, de az nem volt kérdés, hogy megyünk-e vagy sem. Már jó előre elküldték a forgató könyvet, hogyan kell felállni, ki mit csinál, persze ahogy minden terv ez is csak addig élt, amíg végre nem kellett hajtani.

Ez volt azt hiszem a Border War 6 fénypontja! Egy nagyobb mezőn álltunk fel, lehettünk vagy ezren. Az egyik oldalon a helikopterek mögöttünk a járművek, előttünk a Magyar zászló lengett a reggeli szélben és a csapatok előtt egy amolyan tipikus tengerészgyalogos kiképzőtiszt a kerek karimás sapkában zord arccal. Kis várakozás után indult a show. Csillagos ötös!

Volt komoly katonáskodás, volt humor és látványosság, kár lett volna kihagyni J

A végén visszatértünk a sátrakhoz, táraztunk és vártuk, hogy induljon a játék.

Idén is mi lettünk a Charlie szakasz, akárcsak tavaly. A Magyarok alkották a Charlie 2-4 et, míg a Román kontingens a Charlie 1-3 -at. Velük együtt operáltunk az elkövetkező 3 napban.

A  M A G Y A R  K O N T I N G E N S

mission 1

… felderítés …

Az első feladat, elmenni egy adott pontra és azt megvédeni. Alapvetően egyszerűnek tűnik, hisz nem messze a bázistól el kellett foglalni egy viszonylag védhető pontot. A valóságban viszont semmi sem ilyen egyszerű. Először is egy nagyobb egységet kellett koordinálni, másodszor ott volt az az apróság, hogy az ellenség már ott lehetett bárhol.

Elsőnek indultunk, valamivel a csapat előtt, mivel mi alkottuk a felderítő rajt. Elsődleges feladatunk a terület felderítése és jelentése a Magyar főerőknek.

Körülbelül 2 – 300 méterrel haladtunk a többiek előtt, folyamatosan váltva az elől haladó tűzpárt, figyelve minden apróságra, nehogy egy rejtőzködő gerilla egység meglephesse a mieinket. Szerencsére az út nagy része eseménytelen volt, mindössze egy nagyobb PMC csapattal találkoztunk. Azonnal jelentettük Őket Joe-nak, majd megvártuk, míg elhaladnak mellettünk. Volt némi feszültség, mindenki a fegyverét markolta, hisz az információnk az volt, hogy a PMC jelenleg semleges, de nem bízhatunk olyanokban, akiket csak a pénz motivál, egyszerű zsoldosok …

Az út további része eseménytelen volt, a védelmi pozíciót egy régi, bunker szerű építmény körül vettük fel, majd vártuk a főerők megérkezését. Alig pár perccel később megjöttek Joe-ék, majd érkezett a Charlie 3-4 is. Ekkor jött a parancs, tovább előre és mivel a kezdeti előnyünk már elfogyott, kihúzódtunk a jobb szárnyra. Az első kanyar után kezdődött a lövöldözés. Egy fákkal ritkábban tarkított területen voltunk, nagyon elbújni nem lehetett, azon az 1-2 árkon kívül, ahol maximum egy ember tudta összehúzni magát, így sok választásunk nem volt, indultunk előre, minél közelebb az ellenséghez, hogy leküzdjük. Nem voltak sokan, belefutottak a szakaszba, így esélyük sem volt, valahol az arcvonal közepe táján a többiek ledarálták Őket.

A M A G Y A R  JÁ R M ŰÚjra lehetőségünk adódott, hogy előrébb óvakodjunk, továbbra is a jobb szárnyon körülbelül 50-100 méterrel mentünk a menetoszlopunk elé egy útra, ami keresztezte a haladási irányunkat. Itt ütköztünk először bele nagyobb létszámú gerillába. Folyamatosan láttuk, ahogy tőlünk körülbelül 70-80 méterre óvakodnak a mieink felé. Azonnal jelentettük a helyzetüket és mivel messze voltak és sokan, így mást nem tettünk csak megfigyeltünk.

Hallottuk, ahogy elkezdődik a harc. Mi tartottuk a helyzetünket és tovább jelentettük a mozgásokat a csapatnak, majd észrevettük, hogy végre kezdenek hozzánk is közelíteni, így felkészültünk arra, hogy hamarosan mi is beszállunk a buliba.

Egyszer csak két gerilla lépett ki az útra, tőlünk alig 20 méterre, nekünk háttal. Látszott rajtuk, hogy a mieinket akarják oldalba kapni, de nem is számítottak arra, hogy lehet még mögöttük is valaki. K val feláltatunk és felemelt fegyverrel feléjük indultunk. Egyre közelebb, hogy a lövés biztos legyen. Körülbelül 10 méterről nyitottunk tüzet, egy – egy rövid sorozat elég volt, a srácok azonnal megadták, az arcukon elkeseredettség és csodálkozás ütközött ki, nagy reményekkel indultak neki.

Mivel a helyzetünkről azt gondoltuk, hogy felfedtük, nem hezitáltunk sokat és K döntött. Mozgunk be az erdőbe és rámegyünk az ellenségre. Gyorsan mozogtunk, én kicsit, talán túlságosan is, lemaradva. Megpillantottam az első embert. Sötét pólós srác, távcsöves vadászpuskával. A földet nézte, andalgott, nem is látta, hogy jövünk. Egy rövid sorozat, döbbenet és már teszi is fel a kezét. K jóval előttem, lead még 4 rövid sorozatot, majd egy hosszabbat. Ekkor ocsúdtak csak fel az ellenfelek és elkezdtek vissza lőni. Sajnos a hatodikat már nehezebb volt eltalálni, két hosszú sorozat váltás után K is és én is halottak voltunk, majd elesett a kettes tűzpár is.

Az első bevetés nekünk véget ért.

mission 2

… bázis őrség …

A második bevetésre várni kellett, mivel egy óra a vissza álló idő, úgyhogy relaxáltunk, beszélgettünk, ettünk ittunk, ahogy azt kell. Majd vártuk a következő parancsot …

Bázis őrség a nyugati kapunál. Géppuska marad, mivel járőrözni kellett, gyors szedelőzködés és már indultunk is, beálltunk az alakzatba és elmasíroztunk a nyugati kapuhoz. Az ottaniak már vártak minket. Gyorsan elosztották melyik raj, milyen területen járőrözzön, mi Joe –ékkal mentünk egy osztáson egymásnak átellenben. Az a terep, ahol tavaly olyan könnyedén végig gyalogoltunk… most nem lesz olyan egyszerű dolga a gerilláknak … a mező ideális a snipereknek. Magas fű, de nem borzalmasan sűrű, apró dombokkal tagolt, itt – ott fák. Figyelni kell, bele ne fussunk egy esetlegesen rejtőzködő ellenséges egységbe. Teljesen eseménytelenül telt el az első kör, visszafele menet Joe jelentette, hogy találtak valamit, majd nem sokkal később, hogy lőnek rájuk. Miután megadta a koordinátát, indultunk is át a mezőn, hogy segítsünk. Felesleges, hamar vissza verték az ellenséget, megoldották.

Vissza az eredeti útvonalra. Ekkor jött az ukász, vissza a kapuhoz, új utasításokat kapunk. Mire vissza értünk csepergett az eső, mindenki irány az esőruháért. Felsők már bekészítve, ketten lementünk az alsó részért és két sátorlapért (ott is maradt a nyugati kapun).

Órákon át esett, a kapuőrség eléggé megcsappant, rajtunk kívül a Charlie 2 raj emberei voltak kint, parancsnokból Despy … nem gondoltam volna, hogy történni fog bármi is, de szép számmal szállingóznak vissza a mieink, mindegyiktől elkértük az ID cardot, ha megvan bemehet, majd egyszer csak feltűnt egy MSDF –es jármű. Méregették meddig jöhetnek, van-e őrség, mindenki azonnal a fegyveréért nyúlt, úgyhogy szedték is a sátorfájukat.

Órákon át esett, egészen az őrség végéig. Minden csupa víz, néhányunknak a ruhája is, úgyhogy irány a sátor, szárítkozás … este nem volt éjszakai kirándulás.

Aznapra ezzel véget is ért a játék, kivittük a vizes cuccokat a kocsihoz hogy esélye legyen megszáradni, behoztuk a száraz ruhát, ha mégis menni kellene és eltettük magunkat holnapra.

…technikai szünet…

A pénteki eső alatt átgondoltunk pár dolgot a felszereléssel kapcsolatban. Persze van esőruhánk, de a fegyverek még ronggyá áznak attól és nem hinném, hogy maximális harci értékkel bírunk esőkabátban a csúzlikat a ruházatunk alatt rejtegetve… Szóba jöttek gázos vagy springes fegyverek, mint lehetséges opciók, de a csapatnak jelenleg nincs ilyen eszköze, így tapasztalatunk sem az esőben való alkalmazhatóságukról sem. Egy biztos, azt a taktikai előnyt, hogy masszívabb esőben nem mozognak a csapatok, ki kellene használni egy ekkora játékon. Érkeztek vissza a bázisra saját egységek bőrig ázva, de ez nyilván nem volt összemérhető azzal, mikor kettes sorban kifelé megtöltötték az utat a srácok… Szóval, fejben azért  matekoltunk, merre lehetne elmozdulni hogy csapadékos időben is ütős legyen a csapat.

Szombat reggelre nem csak az ötletek maradtak meg fejben, hanem a félig lemerült akkumulátorok és a még mindig vizes cuccaink is. Én a pénteki nap sem szakadhattam ki a munkám felelősségéből, így a telefonok nálam már koppon jártak… Kb. egy-másfél órás technikai szünetet kellett tartsunk az off-zone-ban, míg cseréltük a gyakorlókat, feltöltöttem a telefonokat, a rádiók akkumulátorait meg arra a szintre hoztuk, hogy a játék alatt már végig bírják. A BW6 weblapján a szervezők pozitívan nyilatkoztak az off-zone lehetőségeiről, mint például az elektromos kiállások, ahol használhatod és töltheted az elektromos kütyüket… Ebben csalódtunk némileg, mert inkább nézett ki valamiféle szívességkérésnek a regisztrációs személyzet felé, mint valós szolgáltatás a mi irányunkba. A tanulság, hogy kell két szett gyakorló, ugyan abból a mintából amiben játszol, illetve a rádiókhoz kell a feltöltött tartalék akkumulátor. A harmadik esszencia, hogy szabadság alatt nem kellene dolgozni, de talán sokunk számára ez a nehezebb, nem a plusz dolgok beszerzése… Ez viszont nem BW6 topik…

mission 3

…gerillák mindenütt…

A technikai szünet után már a száraz felszerelésben készülődtünk össze. A Charlie már kiment előttünk kb. 20 perccel, de nem jártak messze. Mivel mi az előző nap is felderítéssel foglalkoztunk, nem éreztük problémának, hogy elszakadtunk az egységtől. A gyors cuccolás közben meg volt a pontos koordinátájuk is, így arra vettük mi is az irányt, hogy mielőbb csatlakozzunk. A négy fős csapat nem képvisel korlátlan tűzerőt, medik nélkül ha bárkit találat ér elég problémás a helyzet és a mi jellemző mozgásunk és viselkedésünk amúgy sem az úton történő haladás így bokorról bokorra, tisztáson egymást fedezve, átkelve mozogtunk előre. Az északi irányt tartva folyamatosan kértük be a Charlie pozícióját, korrigálva, ha esetleg mozognának. Egy nagyobb nyílt területen manővereztek nyugatnak fordulva. Fél kilométerre lehettek, mikor járműveket és gyalogságot lokalizáltunk magunk előtt lő táv környékén. A sisakok és a járművek jelölései alapján a saját erők mozogtak előttünk. Nem észlelek minket és nem szerettem volna K I V O N U L Á Segy baráti tüzet megkockáztatni, így én hagytam el csak a megfigyelő posztomat. A menetoszloptól pár méterre jártam, mikor az első baráti erő rám rántotta a fegyvert. A leeresztett fegyver, feltett kéz és a túloldalon lévő célazonosítás után alábbhagyott az ijedtség… Visszaintett és informálta a többieket, hogy érkezünk. Elég nagy para lehetett a srácokban… Kereszteztük az utat és a fák mentén haladtunk tovább észak felé. A konvoj is folytatta útját. Az apró fenyők közt csekkoltuk a helyzetünket, a Charlie tőlünk 200 méterre északra és 50 méterre nyugatra lehetett. Egy fasor mentén tudtunk haladni, a géppuskát folyamatosan úgy pozícionáltuk, hogy fedezetet adhasson, ha szorulna a hurok a lassan egyre nyitottabb terepen. Az egyik legkitettebb részen hasalva lokalizáltunk 3 főt nyugati irányba mozogva. Baseball sapka és boonie a fejeken vegyesen. Az első gondolat, hogy a sajátjaink és valami PMC különítmény, a Charlie felé haladva, hogy becsatlakozzanak ők is. Aztán mozgás jobbról szintén boonie-ban több személlyel. Kezd érezhető lenni a feszültség főleg, hogy lőállást próbálnak felvenni körülöttünk. Elsőre nem értem, de hamar rájövünk, hogy gerillákba botlottunk… a dresscode nem tűnik egyértelműnek egyik fél számára sem… A lövöldözésből viszont hamar kiderül, nem baráti erőkkel állunk szemben. Nem adjuk olcsón a bőrünket, a géppuska is felugat. A terep nem kedvez nekünk, ahhoz képest jól tartjuk magunkat. A meccs végére elfogyunk lassan… Miután megbeszéljük a dresscode-ot (ők nem értik, miért van rajtunk boonie sisak helyett, mi nem értjük, hogy lehet rajtuk boonie egyáltalán) lepacsizunk, hogy jó menet volt. Mikor továbbhaladnak, hevenyészett számítás alapján 60 fő, akivel összefutottunk plusz még 30, akik menet közben előkerültek… indulunk vissza a bázisra… majd lejelentem a szabályok szerint a veszteségünket.

mission 4

…erdei kaland…

Az egy órás visszaállási idő után Charlie-t már nem érjük el, illetve, ha jönne bármilyen válasz, már nem érteni a távolság miatt. Indulunk kifelé az északi kapun és ha rádiótávban leszünk majd újra kommunikálunk… valahol a pálya északi részén lesznek. A nyíltabb terep helyett most a terület gerincét adó erdőben mozgunk. Van aljnövényzet, de átlátható és nem a megszokott tüskés bozót, amiben felakad az ember. Remek védelmet adnak a kis dombok, amit ki is használunk. 10-20 métereket haladunk tűzpáronként, a géppuskát a bevált módszer szerint mindig újrapozícionálva, ha gond lenne. A Sacred Trees melletti kereszteződést elérve erős mozgást érzékelünk a 12 óránkban. Balról jobbra mozognak viszonylag gyorsan és nagyobb létszámban. A fegyverropogás is jobbról elölről szűrődik át. Eddig teljesen rejtve haladtunk, minden rendben. Ilyenkor az ember még eldöntheti, hogy beszáll-e valami adok kapokba, vagy csendben továbbáll. A mi célunk csatlakozni a saját egységekhez, így nem a kaland a lényeg. A következő percben 5 óránkban saját erők jelennek meg kis létszámban, akik húzódnak erősen jobbra és egy bozótost megkerülve mennek tovább. Két fő kiválik közülük és tőlünk pár méterre random jelleggel tüzet nyitnak a semmire… Természetesen lő távon kívül lévő alakokra tüzelnek, finoman felfedve a mi pozíciónkat is… Miután a teljesen értelmetlen lövöldözgetés abbamarad nyugodt beszélgetéssel indulnak társaik után. Ezek azok a jelenetek, amiket nehezen viselek el. A kis duónak sikerült ránk is felhívni az oldal véd figyelmét. Mivel a helyzet már nem kedvező a négy fős különítményünk számára, elkezdünk manőverezni keresztül az úton, hogy eltávolodjunk a szemben lévő részektől. Ha találunk leszakadt egységeket és érdemes megpiszkálni őket, majd mérlegelünk a hogyan továbbról. Ahogy haladunk nyugati irányba, a kettest találat éri, mikor egy megvilágítottabb fedezék mögé akarnak beérni. Twili és én még bekúszunk egy másik mögé és osztjuk őket, de lassan  elfogyunk… Mikor kivérzünk látom csak, hogy gerillák fekszenek 5-10 méterre egymástól legalább 15 – 20-an és egy dologra koncentrálnak, arra placcra, ahol mi voltunk… Visszaindulunk a bázisra, veszteségek jelentése…

mission 5

…védd a támaszpontot…

Az újraéledési idő letelte körül megjön a Charlie is, így már egyeztetünk, hogy közösen indulunk a következő feladatra. Ők a gerilla bázissal egy magasságban a pálya északi részén portyáztak. Ez a technikai szünet kissé hosszabb így, közben átgondoljuk az eddig történteket is. Eligazítás után meg vannak a feladatok: a nyugati kapu védelme, illetve őrjáratok a kaput övező területen. A gerillák eléggé ránk jöttek és nehéz visszaszorítani őket a pálya felénk elő részéről. Despyékkel indulunk a kapu felé. A magyar kontingens járműve és mi bent maradunk a kapunál. Ez lesz a rajtaütéshez szükséges erő, ha kint indokolt lenne egy kis plusz. Van némi idő megnézni a járgányt, látszik a srácok foglalkoztak vele, nem is keveset. Ahogy hallom rövid idő alatt alakították át, ami egyáltalán nem látszik a zord megjelenésen. Kettéosztom a csapatot, a kettes tűzpár marad a kapun belül, annak bal oldalán lévő lankás részt biztosítva, az egyes kimegy a kaputól kb. 50 méterre lévő dombra. Jól belátni a területet, így már előre tudjuk, ha valami közelít. Így telik el fél-egy óra, a lassan javuló időben. Néha egy – egy táborból kisétáló szuperkatona és a táborban lévők egymásra lövöldöznek, ami lehetne szórakoztató, de inkább elszomorít… közben Despy berádiózik, hogy aktív mozgás van a területen és a Dogs is zárkózzon fel az őrjárathoz. Kapjuk magunkat és indulunk a megadott pozíció felé. Lassan beérjük a srácokat a Cows pontnál. Éppen egy tűzharcba mennek bele, mi is beállunk a csatárlánc baloldalát erősíteni. Felszámolva egy kisebb csapatot mozgunk előre, mikor szemből és jobbról megérkeznek a gerillák fő csapatai. Gyors kivonás kezdődik, majd kiszorulunk az eddig megszerzett gyengén fás területről. A visszavonulás közben megy a medikelés és a csapat egy mélyedésben húzza meg magát. A medikek ügyesek és gyorsan, pontosan hajtják végre a feladatokat. Pörögnek és támogatnak minket, mint az igaziak egy háborúban… A gerillák persze felénk indulnak, hogy felszámolják az ellenállásunkat. A csapat kitart és a felépülők is csatlakoznak a védelemhez. A fedezékünket az ellenség közben teljesen körbeveszi. Minden irányból érkeznek a lövések és sajnos jól fogják le a szögeket, miközben közelítenek. Veszteségek mindkét oldalon, a végén már méterekről megy a harc, igazi lövészárok háború bontakozik ki. A túlerő lassan felőröl minket. Némi üröm a remek megmérettetésben, hogy látok hullákat mozogni és utána tovább célozni és lőni a társaim felé… Mikor a státuszáról érdeklődöm, az átvált halottba. Persze, lehet ez félreértés, a sok adrenalin is, meg az is hogy aki a gerilla bázisról eljött idáig, nem most akar elesni, de szerintem tönkreteheti a játékélményt. A bakancsomra valahogy rápattanó, vagy ráhulló BB-t is megadtam, mert ez játék és szerintem így fair. Örök téma, de itt szerencsére nem halunk meg, nem az életünkről szól ez a megmérettetés… mért ne játszanának egyenesen, figyelve erre is. Az egység visszatér a bázisra, újraszerveződik.

mission 6

…verd vissza a gerillákat…

Az újraéledési idő leteltével egyszerű a feladat… a gerillák feljöttek a Task Force bázisig, vissza kell őket  szorítani a támaszpontot övező területről. Az előző akciótól mindenki lelkesen veti bele magát a feladatba. Mi az északi kaputól jobb kéz felé eső területet védjük be. Az aknazárakon belül elég sok a katona, amolyan megállt frontvonal jelleggel lövöldöznek kifelé, így mi inkább a külső részek felé vesszük az irányt. A terület egyenlőre csendes, de előttünk mozgás észlelhető, igaz messzebb. A lövések nem lennének hatékonyak és csak felfednénk a pozíciónkat. Várakozással telhet el 20 perc, mikor döntök, hogy a kapu másik oldalán folyunk bele inkább a védekezésbe. Ekkor érkeznek a többiek, hogy a mi területünket kell megtisztítani és indulunk ki. Remek, már is újra az árkokban vagyunk és indulunk kifelé. Egy mesterlövész és egy géppuskás fog le egy magasabb fűvel benőtt és bokrokkal tarkított részt. Mellette erdő, de nincs aljnövényzet… A Task Force erőkből többen indulnak a tűzfészek felé, de pár méter után találatjelzőkkel a fejeken vesztegelnek tovább… erősen védik magukat a gerillák. Pontosan lőnek és a fedező tüzet is jól használják. A 9 óránkban és a 3 óránkban is operál egy – egy kisebb egység. A tőlünk jobbra lévők fogynak rendesen… a balra lévő srácok ügyesen haladnak előre fedező tűzzel a fák közt, rájuk még számíthatunk, ha lokalizáltuk a géppuskát. Mi a magas fűben kúszunk és próbáljuk bemérni, hol lehet az ellenség. Közben a jobbunkon elesetteket stabilizáljuk egymás után… medikünk nincs, így ennyiben merül ki a segítségünk, de így is meglepettek és hálásak. A mesterlövészt a fák közt felérő csapat kiiktathatta, mert már csak a géppuska tüzel… Lassan felérünk mi is rájuk olyan 70 méter kúszás után és kezdünk szétválni, hogy lő pozíciót foglaljunk, mikor fél térdről indítjuk majd a tüzet. A géppuskás is elesik előttünk 10 méteren belül… Kissé meglepett arcok mikor mi is felállunk és csatlakozunk a megmaradtakhoz. Tisztogatás északi irányba, a Charlie felé indulunk, akik tőlünk 50 méterre lehetnek. A jármű az útról 2 óra irányába tüzel egy erdősáv közepébe, mi megkerülve tőle balra haladunk tovább, majd próbálunk átvágni az úton, támogatva őket. Sebesült a csapatban, ezért lecövekelünk, Twilek közben tolja a géppuskával, hogy lefogja a gerillákat. A jármű is továbbindul előttünk keresztbe az úton. Gyors és szakszerű medikelés és a csapat majdnem teljes újra. Vis a medikelés szabályai szerint morfiumot kapott és halott. Mivel a gerillákat sikerült elég jól lepucolni a bázis környékről, így a csapat maradéka-hármunk még egy laza haladós akciót indít, majd a valószínű halál után együtt éledünk újra Vissel kiegészülve. Közben besötétedett és mi az G E R I L L Á Kerdő felől halljuk a magyar kontingens járművét. A géppuska tisztogat az út körül egy erdős területen. Bevesszük magunkat az erdőbe, csakhamar elérjük újra a saját erőket és megkapjuk az információ, hogy hol ütköztek ellenállásba. A géppuskatorony keresőfényei pásztázzák az erdő egy szekcióját. Indulunk, én lámpát kapcsolok és megvilágítom a részleteket, a többiek 5-10 méteres osztással haladnak a sötétben. Ha rám lőni kezdenek, ők a sötétből megoldják a helyzetet. Csendben haladunk előre… már nem lehetnek messze a gerillák a srácok elmondása alapján. A jármű is pozíciót vált. Jó érzés, hogy a hátunk mögött a támogatás. A fegyverlámpa fénye lassan vándorol és a feszültség is nőni kezd… végül megjön a az első lövés én is tüzelni kezdek… Twili kezében felugat a géppuska, a többiek is célt keresnek a Traceres BB-k alapján. Több találatot is beviszünk, majd ismét csend… A második körben találat nálam, a lámpázást átveszi Eveens, így kettesben haladnak előre. Hatékony a dolog és sikerül is ki pucolni egy területet, kis csoport lehetett. A srácok kifogynak, így visszaindulunk a bázisra. Az erdő szélén csatlakozik Vis.

mission 7

…célpont az éjszakában…

Éjszakai bevetés, Red Dotos két srác, egy jármű érkezik, 7 fős TF csapat retteg tőlünk, irány észak, állat mászkál a kanyarban, a vízbe és az erdőben, ellenfél közlekedik előttünk két csapatban is, még tovább észak és levarrjuk a figurát, aki egyedül nyomja, vissza a bázisra.

A támaszponton újraszerveződünk, majd eligazítás után jön a küldetés. A feladata a falu megközelítése, majd jönne a szokásos LARP rész a lakókkal. Az éjszakai küldetés egyik kedvence a csapatnak. Az elmúlt év során mindösszesen egyetlen egynapos játékon voltunk és a 22:00-04:00-ig tartó időszak vált az igazán nagy favorittá… Az a fajta Larp, ahol kis feladatok vannak és pénzt kell szerezni, meg hasonlóak, személy szerint hozzám nem áll közel. A szervezők részéről ez plusz és láttuk, hogy a falu lakossága is mindent beletesz abba, hogy ez szórakoztató legyen, de ha össze kell hasonlítsam egy éjszakai bevetéssel akkor nem kérdés, hogy melyik érdekel. Mindemellett minden tisztelet azoké, akik vállalták a falusiak szerepeit! Láttuk az öltözékeket és igazi színfoltjai a játéknak. A Charlie indul a falu felé, mi négyen az északi kapu felé vesszük az irányt. Kilépéskor jó szerencsét kívánnak a véderők. A srácon keményen néz ki az éjjellátó, belőle ki is nézem, hogy jól használja… Egyszer, ha nagyon tele leszünk, talán mi is hozzá tudunk jutni majd. Addig marad a szemünk, a hallásunk és a csendes haladás mestersége az éjszakában… A kaputól pár száz méterre Twili jelzi, hogy egy Red Dot megvillant, ahogy közeledtünk az egyik útelágazáshoz. Szétválunk, mindenki lő pozíciót foglal, én távolabb húzódok és onnan kezdek pásztázni. Nem kell sok, az egyik gerilla tüzet nyit, másodpercek múlva halott. A társa mellette G E R I L L Acsak egy sorozat idejéig húzza tovább. Csendben pakolnak és indulnak a bázisukra. Azért tökös srácok, hogy eljöttek eddig, bár az is lehet, hogy csak rájuk esteledett itt. Meghúzták magukat hát ha lesz valami amire lecsaphatnak majd… Sokáig nem hezitálunk, mert jármű érkezik az úton. Pozíciókat foglalunk az erdőben és várunk. A jármű megáll, kutatnak az erdőben, az irányunkban is, de negatív, így tovább indulnak. Méregetjük, hogy saját erő, vagy a gerilla alakulat, de medik híján nem kockáztatunk. Mikor eltávolodnak, visszatérünk az útra. Másodpercekkel később erős motoszkálás a gerilla bázis felé eső részen… Újra rendezzük magunkat a srácok pozíciót vesznek fel, én indulok a zaj irányába. A hangok arra következtetnek, hogy 6-8 fő lehet, de rendezetlenül próbálnak kijönni az útra. Én az úton haladok zaj nélkül feléjük ügyelve arra, hogy a Eveens, Twilek és Vis tiszta célt kapjon, ha lámpát kapcsolok… A csapat a zajok alapján egy kupacban van és a távolságuk csak 15 méter lehet már. Könnyű lesz lekapni őket. Kapcsolom a lámpát, célt azonosítok… Task Force erők egy kupacban… Lámpa le… halkan elkezdünk kommunikálni, a srácok addig védelmi pozíciót vesznek fel az úton. Vidám kis társaság, hálásak, hogy nem lőttük rommá őket. A járműről kérdeznek, hogy szerintünk mi volt. Nem tudunk segíteni, de elmondásuk szerint azt követték már egy ideje. Indulnak vissza a támaszpontra. Mi is rendeződünk és folytatjuk az utat a gerillák felé. Hang és lámpák nélkül haladunk a Bio Gas Production felé. Az út erősen fel van ázva, de itt még bőven járható maradt. Több jármű manőverezik a környéken, így néha várakoznunk kell a fák közt. Szépen haladunk a megszokott rutinokkal, nem látom, de szerintem mindenkinek mosoly figyel a fején… Fantasztikus, mikor egy ekkora pályán az éjszakában mozogsz mindentől távol és figyeled a csendet, a zajokat és taktikázol. Hamar elveszhet az előnyöd, ha nem jól csinálod és vadászból pillanatok alatt te leszel a vad. Lassan elhagytuk a Sacred Trees területet és mivel már bent jártunk a pálya közepén, mozgás módot váltottunk. Jobban kellett koncentráljunk a neszekre, így hamarabb észre tudtuk venni, ha bármi mozgott rajtunk kívül a sötétben. Az egyik balos nagy kanyarban rengeteg víz volt és hallgattuk, ahogy előttünk valami állat lassan lépked a tócsákban, majd beér az erdős részre és halkan tovább halad. Ezek azok az élmények, amikért megéri tolni éjjel is. Nem tudtuk mi volt az, de a zaj alapján valami nagyobb testű jószág lehetett… Folytattuk az utat a gerillák felé. A következő magaslaton haladva messzebb már láttuk, hogy lámpák villóznak az úton. Bőven volt időnk elhelyezkedni a fák közt. Egy quad után nem sokkal még két csapat haladt el előttünk az úton. Nem volt nagy létszámú és nyugodtan leszedhettük volna őket, de akkor felfedjük magunkat. A bázisra visszatérő gerillák, utána minket hajtottak volna ahelyett, hogy mi jutunk észrevétlenül közelebb hozzájuk. Hagytuk menni őket… Mikor elmúlt a jövés-menés, indultunk tovább az úton. Itt már erősen nehéz volt a terep a vaksötétben. Rengeteg sár és víz olt mindenütt, rövid távon több méteres szintkülönbség, néhol árkokkal szabdalva. Már nem voltunk messze a gerilláktól, mikor az egyik kereszteződés mellett beástuk magunkat és vártuk a célszemélyt a Jaguar Territory-n. A csapat egy mező szélén egy kisebb párkány mögött foglalt lőállást. Én is hátamon feküdtem a párkánynak támaszkodva és fülelve. A mező felett a fák közt pont a Göncöl szekér látszott és sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem… nem lehet minden tökéletes. Mikor a napi megpróbáltatások után egy ilyen élményben van részed, boldog vagy, hogy ott lehetsz. Míg ezen járattam az agyamat, 9 órából nagyon halk neszek érkeztek. A csapat megelevenedett és figyeltük mi érkezik az úton. A zaj hol megszűnt, hol érezhetővé vált… Annyira halk volt, hogy kisebb testű állatra gyanakodtam. Viszont volt benne valami tudatosság, ahogy ismétlődött… ez ember lesz. Átugrottam a párkányon, Twilek a nyomomban és már pásztáztam is a vaksötétben a célpontunk után. Okos volt és nem mozdult, míg a fény rá nem vetült, csak akkor engedett el egy rövid sorozatot. A jobb combomon kapott el, addigra Twilek leterítette. 02:13-kor a célpont likvidálva a gerilla bázishoz közeli úton. Egyedül volt és csendben haladt, de mi vártunk rá… Fénykép az azonosításhoz és a regisztrációhoz. Küldetéséről nem beszélhetett, de az már nem is tudta véghezvinni. A bázisunk felé tartott egy szál egyedül lámpa és minden nélkül… Amúgy respekt a srácnak, mert jól és ügyesen mozgott a rossz terepen. Majdnem elment mellettünk… A célpont kiiktatása után visszafordultunk a bázis irányába. Hosszú volt az út visszafelé is, igazából csak akkor realizáltuk, min mozogtunk keresztül egy árva nyikk és fény nélkül.

mission 8

…irány a falu…

Az éjszakai kaland után reggel ébredés, készülődés. Az éjjel a Task Force egységek bejutottak a gerilla bázisra és csapást mértek a parancsnokságra. Így az utolsó küldetés, a falu elfoglalása. Összeáll a csapat és indul Despy vezetésével. Az úton haladunk, kisebb ellenállás tapasztalható a bázis közvetlen közelében. A helyi erők támaszpontját a jármű támadja, mi a domboldalt biztosítjuk. Több egységgel együtt haladunk a falu feletti magaslat irányába. Az előttünk mozgó egység informál, hogy a magaslatot védik a gerillák. Több oldalról indítjuk meg a támadást, a Dogs a jobb szélt és az árokrendszert támadja. A géppuska lefogja a szemben lévő tűzfészket, Eveens és Vis a jobboldalt tisztogatja. Sebesülések a csapatban, de a gerillák feladják. Összeszedjük a medikelendőket és biztosítjuk a területet. A falu irányából közben jelentős erők indulnak felénk. A domb alján újraszerveződnek és több oldalról elkezdik a magaslat ostromát. A saját erőkből még a medikelés zajlik, mire a nyakunkon a gerillák csapata. Jól szervezett az akciójuk és egyre közelebb vannak hozzánk… A géppuska távol tartja őket, de több szögből elkezdik belőni. A géppuska is elesik és gerillák visszaveszik a területet… A lövöldözés így végül gerillás fényképeszkedéssé alakul érezve, hogy a BW6 jelentősebb része lefutott. Mindkét oldalon elismerő mosoly és jókedv érezhető. Kézfogások a felek közt… persze a magyar kontingens is készít pár jó képet. Indulunk vissza a Task Force bázisra.

mission 9

…utolsó védekezés…

Visszatérve a támaszpontra a gerillák erős akcióit látjuk. Természetesen egy gyors cuccolás után még egy kanyarra mi is beszállunk a védekezésbe. Az északi kapunál a gerillák már a sátrat bontó Task Force erőket is lassan elérik. Itt szállunk be mi is egy rövid időre a harcokba. Utolsó élmények és utolsó lehetőségek egy kis adok-kapokra… Miután a csata kezd csendesedni, mi is a sátrak felé vesszük az utat…

Ő R S É G

…Játékháború…

A Border War 6 The Sunseeker játék ezzel véget ért, rengeteg pozitív élményt nyújtott. A pálya gyönyörű és szinte korlátlan lehetőséget nyújt a mozgásra. Ennyi résztvevővel is kalandos és jól játszható a terület. Minden megtalálható rajta, domb, völgy, erdős, mezős részek… Sok játékos nagyon korrekten játszott, gond nélkül adtak meg találatokat, illetve az adok kapok után még voltak pacsizások, kis dumálások is, elismerve a másik fél eredményeit. Jó volt látni ezt a mentalítást, hogy egy – egy kemény helyzet után át tudnak váltani egy barátságos és játék centrikus viselkedésbe. A járművek és a kellékek is nagyon kidolgozottak voltak, a csapatok rengeteget készültek, hogy a felszerelésüket ilyen állapotba hozzák. A gerillák is jól szervezett támadásokat indítottak, így a visszaverésük is keményebb igyekezetet igényelt. Az off-zone közelsége számunkra egyenesen luxus volt, bevallom még nem volt ennyire könnyű dolgunk a cuccolással. A Task Force bázis védelme is jól szervezettnek tűnt, bár azt hiszem vasárnap hajnalban egy lélek sem volt a keleti kapunál… A játék előtti parádé is nagyon feelinges volt. Humorral, némi szigorral kicsit feldobta a hangulatot és rávezetett a játékra. Összefoglalva ez egy nagy létszámú nemzetközi játék ahol az Airsoftos társadalom minden rétege ugyan úgy megfordul, mint bármely más játékon. A kezdő, semmit meg nem adó csak fejre célzó játékostól a profi fegyelmezett, korrekt játékélményt kedvelő sporttársig minden volt itt. Voltak persze negatív élmények is, mozgó célzó, lövöldöző hullák, vagy keménykedő hozzá nem értő emberek, fizikai és mentális meg nem felelősségüket ellensúlyozva észt osztanak. Ez talán leginkább abból fakad, hogy néhányan úgy érzik, hogy szuperhősök. Azért szerintem, mert gyakorlót húzunk még egyikőnk sem katona… Ezt talán azok tudják a legjobban, akik valamilyen fegyveres testület tagjai, vagy volt tagjai. Nem töltünk órákat, napokat, heteket, vagy hónapokat azzal, amit szívesen játszunk hobbi szinten a szabadidőnkben. Ez játék és az élményekért csináljuk. A másik nagy igazság, hogy ez a játék olyan amilyenné mi tesszük. Számunkra élmény volt és élmény is lesz a Border War.

TwILeK & K751

Értékelés

8Remek

Pozitívum: A pálya | A parádé | A lehetőségek

Negatívum: Fegyelmezetlen játékosok | Rengeteg pók


Megjelölve: ,

Megjegyzés írása