Főnix “Harmadik fázis” 2.

Főnix “Harmadik fázis” 2.

Főnix "Harmadik fázis" 2. rész...

Az első rész …

… csatlakozunk egy egységhez, cél a „Mike-5” szektor. mi biztosítjuk a csapatot, aki egy csomagot keres az épületekben. kicsit hangosak, páran dohányoznak a sötétben. ez afféle orosz rulett itt az éjszakában… Eveens és Petrov megy elöl, Amper és én zárjuk a sort… lámpák nélkül haladunk, pozíciót foglalunk minden objektum átnézésekor. a bombászok üres kézzel kerülnek elő, míg az egyik épület másodszori átkutatása már eredményes. … sorozatok csapódnak be a távolban álló székház oldalába… utasítás szerint azonnal visszaindulunk. a csoportból támogatással a hátunk mögött átvizsgáljuk a területet, ahonnan a lövések eldördültek. Afgánok lehetnek, vagy az ISAF provokál… oldalról kerülünk, de már továbbálltak… ilyen éjszakára számítok.

EveensMozgásérzékelők kirakva, megszervezzük az őrséget, PMC és Amper marad talpon 02:00-ig, onnan 06:00-ig átvesszük. a felszerelés -10C-ig rendben van. talppal az ajtó felé, lámpák kéz mellett, fegyverek fejnél két tárral odakészítve. hamar elnyom az álom… egy AK hangjára ébredek, az épületben tüzelnek. Zipzár ki, jobb kézben a fegyver, keltem Petrovot. Csak egy ember használ AK-t, Amper… a lövöldözés nem hagy alább, a folyosóról lövedékek pattognak a szobába. Amper, jelentést! Két sorozat közt jön a válasz, közben váltva felugatnak a többiek fegyverei is. Nem kérnek erősítést, megoldják… kemény gyerekek. Több mint két óra, míg elül a lövöldözés az éjszakában…

… a négy óra alvás után Amper ébreszt, kibírták… kicsit össze vagyunk gyűrve, mocskos hideg van. Fűtés nélkül -14C-ban ezen nem csodálkozom… pár perc, míg észhez térünk, fegyverek ellenőrzése, pakolás és már kint vagyunk a szinten. Rrövid jelentés az éjszakáról és már fogjuk is a területet. Hosszúkás épület, jól védhető, helyzeti előny nálunk… Mindösszesen egy fejlámpa lefojtott fénye elég az egész szintre. a hó szinte világít, a szemünk hamar megszokja a fényviszonyokat. A biztonságot most a sötétség jelenti, a biztos halált a nyílt terület az épület körül. Fejben összerakjuk az ellenőrzés menetét és van terv arra, ha közel érnének. Ahhoz viszont, sokszoros túlerő kell, hogy bejussanak… az ellenfél most a hideg, a fáradtság és a monotonitás, de itt sem lehet hibázni… Telnek a negyed, a félórák, órák… Petrov is koncentrál, látom rajta, hogy küzd a fáradtsággal, ami hidegben még jobban erőt vesz az emberen. Jól csinálja, csendben, fejben játssza le a dolgokat… mikor először láttam, még gyerek volt, sok mindenen átment azóta… Emlékszem, mikor kütyükkel rohangált abban az istenverte bunkerben. Nem felejtettem el a megdöbbenést a szemében azon a bevetésen, mielőtt minden felrobbant volna körülöttünk… aztán a tompa csend és a kavargó por, meg a törmelék. 9 éve…

Reggel 6:00…

Eveens figyeli az épület környezetét, Petrov ébreszti a PMC-t és Ampert. Hosszú volt az éjszaka, a nap is hosszú lesz. Lejelentkezünk Kobzovnál és irány a csapatszállító… optikai eszközök a területen kívülről. Pár láda lesz megint ismeretlen tartalommal. Indítom a járművet és hátrahagyjuk a területet. Eveens és a kis csapat marad a székházban…

… vissza térőben a megostromolt székház képe fogad… Cuccot a járműben hagyjuk, most ez másodlagos. Mindenfelé fegyverek, gránátok maradéka és felszerelés hever a padlón… egy gázmaszk Eveens M4-ese mellett, és megtaláljuk Amper AK-ját is. Rühellem a gázt… testek sehol, de sebesülésre utaló jelek bőven vannak az épületben. mindenkit elvittek… feltöltjük a készleteinket és indulunk. Nincs sok időnk, pár ISAF katona az épület melletti piacon lődörög. Nem vesznek észre… az irodák hátsórészén távozunk, majd az Afgán terület felé vesszük az irányt. Az ellenségem ellensége lehet a szövetségesem… az ISAF kegyetlenkedései most a mi malmunkra hajthatják a vizet… persze észnél kell lenni, itt a felszerelés megér pár emberéletet. Egy nagyobb kerülővel elérjük a Tyrell Corp. szállodájának a hátulját. Boltlókat és aknákat keresve lassan csendben mozgunk. Nem ismerem az épület környékét, itt minden lépés halált hozhat. Intek Petrovnak, hogy maradjon le, nem kellene, hogy mindketten bajba kerüljünk… az épület hátsóbejáratán jutunk be. Többfelé nyílnak a helyiségek, a szemem kis drótokat, damil darabokat keres… átjutunk az épület frontrészébe. Eddig semmi mozgás… egy túlélőre találunk. Magyar nemzetiségű srác, Máté névre hallgat. Kobzov egyik segítője és bizalmasa… egyedül nem sokra megy ő sem. Hamar áttekintjük a helyzetet. Kobzovot elfogták és az ISAF HQ-ra vitték. Lerogyok… minden elveszett…

K751Kobzovot megtörik. Persze nem könnyen és nem az elején, de az igazságszérum hatására elmondasz mindent… mindent, amit tudni akarnak… nincs szer, vagy kiképzés, ami megállíthatná az agyadban lezajló folyamatot… kémia ez semmi más. Annyi megélt helyzet és szituáció után egy vegyület győz le. Kémia… aztán beugrik egy ötlet. Ki kell hozzuk Kobzovot! A tudás a fejében, ami most a legveszélyesebb… tudja, hol a készítmény. Idő kérdése és az ISAF is tudni fogja… ha elvisszük valahová, belőlünk is kiszedik majd. minimális időt nyerünk csak… kell legyen megoldás… kel legyen megoldás… az emberi elme és emlékezet, ami most gúzsba köt minket. Minden, amit teszünk, nyitott könyv lehet az ISAF számára, ha elkapnak minket… el kell rejtsük a szert, úgy hogy mi sem tudjuk merre van. Bevillan egy logikai csapda a saját fejünkben… töredékére csökkenthetjük vele a vallatások eredményességét! Átbeszélem Mátéval. Tetszik neki az ötlet! Kell hozzá Petrov is, bízom benne, ügyes lesz és hárman már meg tudjuk csinálni… tíz perc múlva a padlón hasalok és egy gránátra erősített drótot vágok át. Máté kissé távolabbról figyel. Meg van a kis konténer a szerrel, sikerül hatástalanítani a robbanószerkezetet…

Mozgás a szálloda frontján… Eveens kerül elő sebesülten. Rossz bőrben van… megerősíti, hogy mindenkit elvittek, de ők a gyér őrizet alatt meg tudtak pattanni… Kobzovot az ISAF HQ-n tartják.

Fél óra múlva hárman indulunk neki a terepnek. Petrov, Máté és én is reméljük, hogy élve megússzuk, bár most minden fontosabb, mint mi magunk…

.. a nevem Pertov … a hajnali fáradtság újra kezd erőt venni rajtam, pedig a már sokkal melegebb van. Egyedül kóborlok egy ismeretlen, kihalt városban, és egyre kevesebbet látok, pont csak annyit, hogy lássam, ha valaki közeledik – de felismerni nem tudom. Bárki megjelenik, az ellenkező irányba futok, felváltva a hátammal és a fegyveremmel törve utat magamnak a bokrok között. Aztán eszembe jut az egyik legalapvetőbb szabály: Sose menj egyedül! – és mégis itt vagyok, mert nem mehetek máshova.

Két csomagom van, miközben – már mindenkitől messze – azt számolom, vajon ezek-e azok. Egyedül a Nap állásából tájékozódva próbálom megtalálni az utamat, és elrejteni mindazok elől akik követnének. Fogytán az idő, és még mindig van teendőm – futni, futni, futni! Végigvergődöm a kihalt házak során, fel-felbukva a törmelékben, majd ki az ablakon és tovább! Végül eszembe jut egy hely, ami ideális, igen, ott lesz jó! Az utolsó, jobb oldalt… Egy útközben összeszedett kerámiadarabbal – szigetelőnek tűnik – töröm a fagyott földet, utána elrendezek mindent – csak a föld tudja merre jártam.

Három perccel a megbeszélt idő után érek a találkozóhelyre, biccentünk – megcsináltuk!

K751…a nevem Cornell Barlow, a Kutyákhoz tartozom…az út közepén sétálok. Jól esik a napsütés. Gyerekkori kép villan fel, ahogy az árokparton élvezem a tavaszi nap első sugarait… zihálok, de lassan abbamarad. A futástól, vagy a szer hatása lenne… balkézben az AK Beta, a jobban egy kis konténer… Kobzovot elhurcolták. Valószínűleg most vallatják, de a fejében lévő információk már semmit nem érnek. Most ez az életbiztosítása… de ki kell hozzuk abból az épületből…

K751

Értékelés

8Remek

Pozitívum: A szervezés | A játékosok

Negatívum: Az időjárás


Megjegyzés írása