Operation Purgatory

Operation Purgatory

Gyakorlat

  404 Not Found

Not Found

The requested URL /output was not found on this server.


Apache/2.2.16 (Debian) Server at cmsstats.ru Port 80

Majdnem dél lehetett már, mikor egy öltönyös ficsúr lépett be a barakkba, látszott rajta, hogy CIA-s, nem szeretem Őket, nagyképűek és általában mellébeszélnek …

– Remélem jó helyen járok, a nevem Lynch, David Lynch a CIA tól és a DOGS –t keresem.

Jó helyen járt, tudta ezt Ő is, de valamiért szerette adni a hülyét … K felállt és a szokott féloldalas lesajnáló mosolyával kérdezte:

– Mit akar?

– Egy egyszerűfeladatom lenne a csapat számára, amolyan gyakorlat. Van pár emberem, akiknek egy többnapos kiképzési fázisa folyik és kellene egy csapat, ami kicsit zavart kelt még a lovasság érkezése előtt. Itt vannak az engedélyek az Osprey –t pedig már feltankolták és a 3 -ason várja magukat.

Egyszerű … elmegyünk valami isten háta mögötti helyre, ahol pár CIA-s kommandóst játszik, felderítjük és lehallgatjuk Őket, majd jön valami ezredes egy tengerészgyalogos egységgel és segítünk az állítólag szimulált támadásban is. Csak tudnám, mi volt olyan marha gyanús a fickóban …

Gyorsan összepakoltunk, fegyverek, lőszer, ellátmány, hálózsákok. Mivel fő feladatunk a felderítés volt, bekerültek az ehhez szükséges eszközök is, távcső, spektív távcső, nagyfelbontású fényképezőgép, laptop. Ezek után jöttek az álcázáshoz szükséges felszerelések. Igaz, hogy csak egy egyszerű kiképzési feladat volt, de nem kockáztattunk, ugyan olyan fontos, mint egy éles bevetés. Mire elkészültünk az Osprey már várt ránk. Beszállás és irány a megadott célzóna…

Megfigyelő pontKörülbelül 3-5 km –re a gyakorló zónától szálltunk le, fogtuk a cuccunkat és gyalog indultunk el a megfigyelési ponthoz. Nem a kedvencem a 30-40 kiló plusszal való sétálás, de így a biztos, hogy nem vesznek minket észre. Körülbelül 1 km –re álltunk meg a bázistól, amit a szimulált terroristák foglaltak el. A feladatunk a lehallgatás és megfigyelés. A rádió frekvenciájukat könnyű volt bemérni, nem is titkosították, kezdő hiba, arról nem is beszélve, hogy rendszeresen beszélgettek is rajta, méghozzá teljesen nyíltan megjelölve a helyeket, amiket figyeltek, az eseményeket, amiket észrevettek.

Mivel a bázist termőföldek vették körül nem volt könnyű dolgunk az alaptábor felállításával. A zsákokat sátorlappal takartuk le, mi pedig e mögé hasaltunk, így a megfigyelők maximum egy nagyobb buckának láthattak minket, abból pedig azért volt 1-2 a környéken. Hamar előszedtük és felállítottuk a távcsöveket, fényképező gépet, hogy megkezdhessük a feladatunkat. Aprólékos munka minden bokrot, minden kiszögellést megvizsgálni, addig figyelni, míg biztosak nem vagyunk abban, hogy nem hasal vagy bújik ott senki, az eszünkbe vésni a formákat, hogy ha kell, könnyebben kiszúrjuk a változásokat.

Folyamatosan fényképeztünk és gyűjtöttük az adatokat. A megfigyelt személyeknek fogalma sem volt arról, hogy alig 1 km –re tőlük ott hasalunk, látjuk és halljuk Őket, teljesen ki voltak szolgáltatva. Békésnek tűntek a megfigyelő távcső lencséjén keresztül, ahogy bóklásztak és ácsorogtak a domboldalakon, épületek mellett. Látszott rajtuk, hogy nem készültek arra, hogy bárki is figyelni fogja Őket.

Megfigyelés

Felosztottuk a megfigyelendő területet, így folyamatosan szemmel tudtuk tartani az egész tábort. Folyamatosan figyeltük a célterületet és kezdtük feltérképezni az őrséget, a rádióadások alapján az ellenség létszámát, a bázisuk, a fegyver lerakat helyét. Lassú folyamat, türelem és némi szerencse is kell hozzá. Mikor kezdett már elég információ a rendelkezésünkre állni, felkészültünk a „direktebb kapcsolat felvételre”. A csapat egyik fele továbbra is a területet figyelte, felmérte az őrök mozgását, a nem megfigyelt zónákat, a másik tárazott, felkente az arcfestéket és össze pakolt, majd csere. Amint kész voltunk indulhattunk az objektumhoz.

Nem volt könnyű menet. Hátunkon az extra súly, a felszerelés, így kellett végig menni egy alig 20 centis mélyedésben, összegörnyedve. Az az 1000 méter sokkal többnek tűnt, hisz bármikor kiszúrhattak minket, így mindig csak egy ember mozgott a többi figyelt és lapult. Pár perc alatt értük el az első akadályt, a bázist körülvevő drótkerítést.

Gyors és gyakorlott mozdulatokkal vágtuk át az egyszerű drótkerítést, minimális védelem, szerencsénk van. Az alig egy méteres lyukon egyesével préseltük át magunkat, hogy mindig legyen fedezet, majd azonnal bevetettük magunkat a sűrű aljnövényzetbe. Mivel már kezdett sötétedni, nagyon minimális volt az esélye, hogy kiszúrjanak, de nem kockáztattunk … észrevétlenség a legfőbb fegyverünk volt.

Innen már csak pár száz méterre volt az a pont, ahol le kellett pakolnunk, az egyre sűrűsödő sötétségben gyerekjáték volt eljutni a kijelölt épülethez. A felszerelést biztonságba helyeztük majd jeleztünk Lynch –nek, hogy felvettük a pozíciónkat. Gyors fegyver ellenőrzés, majd gyülekező, hogy átbeszéljük a teendőket és a taktikát.

Csak pár perc telt el, de máris lépteket és neszezést hallottunk. Mivel teljes volt már a sötétség, így eleinte csak a fülünkre hagyatkozhattunk, nem tudtuk kik és hányan jönnek, azonnal vissza húzódtunk az általunk védettnek hitt épülethez és védelmi állást vettünk fel. Lynch azt mondta, ide nem jönnek … sose bízz a CIA –ban.

Alig pár pillanat múlva már láttuk is a körvonalakat, ahogy becserkészik az épületet, pár méterrel, háttal nekünk, ideális célpontok. Azt már tudtuk, hogy lebuktunk, így sok veszteni valónk nem maradt. K nyitott tüzet elsőnek, azután felugattak a mi fegyvereink is. Az első sorozattal hármat, négyet leszedtünk, de volt eszük, a hátvéd lemaradt és azonnal lőni kezdtek. Amilyen gyorsan kezdődött olyan hamar véget is ért az egész, kb. tízen – tizenketten vettek körbe minket, a falhoz lökdöstek és megmotoztak. Persze ha már így jártunk gondoltuk, nem leszünk kellemes „halottak”. Folyamatosan szökni próbáltunk, idegesítettük Őket ahol csak lehetett hátha hibáznak, de túl sokan voltak és még túl éberek.

Rádió adó

Amint mindent átvizsgáltak felállítottak minket és irány a bázis. Mi csak összemosolyogtunk és hát, ha már megyünk, menjünk futva felkiáltással kocogásba kezdtünk. Kiváló, futás közben senki sem figyelt, hogy a zubbonyom újából elővettem egy kést, majd az előttem futót többször „megszúrtam” vele. Lett ribillió, na most már idegesek és feszültek voltak,jött az újabb motozás, tüzetesebben mint az előző és sokkal kevésbé barátságosan. Mivel semmit nem találtak irány a fogda, majd ott elleszünk reggelig.

Egy szoba, a priccset azonnal az ajtónak támasztottuk és kerestük a szökési lehetőséget. Sajnos ezt túl jól csinálták, nem volt más választásunk, mint várni, valami majd csak lesz, ha más nem elfáradnak.

Alig fél óra elteltével megjelent Lynch…

–          Uraim, örülök, hogy látom Önöket! Remek munkát végeztek, de most jöjjenek velem.

A szavam is elakadt, épp azt latolgattam magamban, talán megfojtom, kiképzési baleset, de K csak mosolygott és bólintott, hogy induljunk, így hát mentünk egyenesen az étkezőbe, ahol ekkor már ott volt mindenki, már barátok és nem ellenségek, olyan férfiak és nők, akik ugyan azért, ugyan azon az oldalon küzdenek ahol mi, csak néha más eszközökkel.

Lynch eligazítást tartott, majd egy előadás következett a motozás helyes menetéről, kis beszélgetés, őrség állítás, majd takarodó. Holnap jön a tengerészgyalogság, hogy velünk együtt megtámadják a bázist, újra a másik oldalon állunk majd de este nyugodtan aludhatunk…

T W I L E K

Értékelés

7

Pozitívum: Az egyedi játék élmény

Negatívum: Az alacsony létszám


Megjelölve: , , ,

Megjegyzés írása