Szörnyek éjszakája

Szörnyek éjszakája

Szörnyek éjszakája horror játék

 

 …nagyapám mesélt néha a háborúról. Gyerekként ezek a történetek messzinek és valami elképzelhetetlen kalandos históriáknak tűntek. Szerettem őket hallgatni… egyszer megkérdeztem, mi volt a legkeményebb helyzete az öregnek… az arca megváltozott, egy darabig csak maga elé nézett, a bal keze megrándult -a németek visszavonulás közben felrobbantották az egyik támaszpontjukat. Azt hittük senki nincs már ott. Bementünk felszerelést és kötszert kutatva… aztán jöttek… mind halott volt… mind… katonák, orvosok, ápolók… mind halott volt, de csak jöttek… maga volt a pokol… akkor értek oda az oroszok… elvitték… elvitték a papírokat a táborból… az oroszok tudták mi van bent és elvitték a papírokat… csak páran éltük túl… – akkor még nem értettem a történetet. Jóval később pályafutásom alatt a kezembe került egy anyag az orosz Collie projektről. A háború után kísérleteket folytattak, hogy megalkossák a tökéletes harcoló gépet. Építettek egy emberi alakot formázó 2 méter magas páncélozott testet, aminek a fegyverterhelése meghaladta az egy tonnát. 45 pec alatt tett meg terepen 5Km-ert. Az első fázisban kutyák testükről leválasztott fejét használták volna fel a mechanikus szerkezet vezérlésére. A következő lépés az emberkísérletek lettek volna… a harctéren megsérült katonák így tovább vívhatták volna a háborút… Megnéztem a kutyákon végzett kísérleteket filmanyagait. A csonkolt fejeket feltámasztották… mind ez a 60-as években történt. A támaszpont nem sokkal később megsemmisült egy baleset során – legalább is ez állt az orosz hatóságok aktáiban… Akkor döbbentem rá, nagyapám története az élőholt katonákról igaz lehet.

Pár nappal ezelőtt vészjelzéseket fogott az egyik térségben állomásozó egységünk. Egy orosz állomásról érkezett, ami biológiai fegyver kutatásosokkal foglalkozott. A segélykérő hívásokat kielemezte a műveleti parancsnokság és kapcsolatba léptünk az orosz vezetéssel. Ellentmondásos információk érkeztek be hozzánk, az egyik oldal arról tájékoztatott, hogy minden a legnagyobb rendben és ez csak gyakorlat, míg a másik orosz vonal arról beszélt, hogy terroristák szállták meg a bázist, elszabadult egy kísérleti vírus és a lokál erők képtelenek megállítani. A helyzet azonnali beavatkozást kívánt, így az egységemet a helyszínre irányították… Az orosz vezetés nem akarta kiengedni a kezéből a kontrollt, a közvetlen parancsnokság maradt orosz oldalon. A küldetés célja adatok, információk gyűjtése a támaszponton illetve bármilyen beavatkozás, amennyiben ez indokolt. A feltételezett vírus nem kerülhet ki a bázisról. Az út alatt folyamatosan kaptuk a bázison rekedt orvos Br Brown üzeneteit. Néha összefüggéstelenek voltak, néha tudtunk vele kommunikálni, majd újra megszakadt a jel. Rácsatlakoztunk a bázis védelmi rendszerére. A biometrikus szenzorok és mozgásérzékelők erős aktivitást mutattak, míg a hő kamerák minimális jeleket fogtak csak… Feltörve a támaszpont kutatási adatbázisát a Collie projekt aktái kerültek elő… az oroszok megint Istent játszanak… nem volt nekik elég egy lecke az élettől… Tudtam, amivel most kerülünk szembe, az nem része a kiképzésünknek, ezekre a dolgokra nem születtek protokollok, eljárások…

K_75 itt a műveleti parancsnokság, vége… K_75 vételen, vége. K_75 maga és az egysége orosz vezetéssel hatol be a bázisra. A bázisról érkező kommunikációt zavarják. Erős a gyanú, hogy a bázison belülről történik a már ott lévő orosz csapatok által ezért legyen óvatos, ha valóban azt az istenverte Coliie projektet élesztették fel és a vírus elszabadult. Ezt minden bizonnyal a lokál erők megpróbálják majd eltussolni… vége. K_75 vette. Az utasításoknak megfelelően adatokat és információkat gyűjtök, amiket eljuttatunk a parancsnokságra. Vége. K_75 vette, következő jelentés 17:00. vége. Parancsnokság vette, vége…

OspreyAz Osprey megkapja az engedélyt a bázis megközelítésére és a megadott koordináták felé halad… Mindegyikünk a felszereléssel van elfoglalva. A srácok viccelődnek, húzzák egymást… Elmondtam nekik a teljes történetet. Tudják, hogy ez nem mindennapi lesz, talán vissza sem térünk… Vissza emlékszem nagyapám szemére és kezdem megérteni, ahogy szótlanul maga elé meredt…  – Kutyák egységének; 3 perc a célig – hallom a fejhallgatómban a pilóta szavait. Kutyák vette! 3 perccel később a terület egyik sarkán landol a gép, az orosz erők is készen állnak. Megkeresem  Gorodetsky ezredest, lejelentkezünk, megbeszéljük a frekvenciát, a kommunikáció részleteit. Informálom, hogy a küldetés során mindent dokumentálok a későbbi vizsgálatokhoz. Diplomatikusan jelzi hogy tudomásul vette, de a testbeszéde arról árulkodik, hogy innen semmilyen információ nem fog kijutni. A fél szememet rajta kell tartsam, ez egyértelmű… 12:00 közös eligazítás a csapatoknak és indulunk a bázisra. Talpunk alatt ropog a hó, a tél most enyhe az orosz viszonyokhoz képest. Megfigyelünk és mozgást észlelünk a bázis központi részén lévő harcállásponton. Emberek, összehangoltnak látszik a tevékenységük, bár némelyik lassúnak és elgyötörtnek tűnik. Messziről üvöltöznek, hogy menjünk innen, tartsuk távol magunkat a területtől! Felszólítjuk őket a megadásra… válaszul lövések dördülnek és az irányunkba tüzelnek. Erre van sztenderd eljárásunk, ezt ismerjük, erre van kiképzés… pár perc és a harcálláspont a miénk. Három halott egy sebesült, az utolsó másodpercig ellenálltak, úgy tűnik nincs megadás a részükről. Nálunk kisebb sérülés, amit ellátunk és átvesszük a kontrollt a terület felett. A sebesült sokkos állapotban, ellátjuk… A bázis jól belátható innen, a másik csoport behatol a legközelebbi épületbe. Lövések dördülnek és üvöltözés a rádióban… Egy túlélő kerül elő elég rossz állapotban. A másik egység is halad, térdeltetés, átvizsgálás, már nálunk is kéznél vannak a maszkok és vegyvédelmi felszerelések. Átvizsgáljuk a hullákat az elfoglalt pozíción. Megdöbbenésünkre csak 2 halottat találunk meg… a harmadiknál, aki a dombtól kissé távolabb esett el, csak vérnyomokat találunk és vagy elvonszolták, vagy ő maga kúszott el. Nyál, hányadék és némi alvadt vér maradt csak. Nem megyünk utána, valószínűleg harcképtelen… a gondolat viszont ott van a fejemben, még találkozunk vele… Lejelentjük a rádión az eseményeket és elkülönítést kérünk a sebesültre. Nem hiszem, hogy mozgásképes a sokk után, azonban minden gond nélkül pár perc elteltével feláll. Nem beszél és nem is akar kommunikálni velünk… a jeleket megérti és engedelmesnek tűnik. Twilek leviszi az épület felé, amikor lövöldözés kezdődik újra. Levonulunk a harcálláspontról és mi is csatlakozunk  behatoló egységekhez. Az ellátott, öltözete alapján valami szakadár csoport tagjának tűnő sebesültet épület előtt átadjuk az egészségügyi csapatnak. Fontos információkat hordozhat, akár csak a testében is… Maszkok a fejen és mi is bemegyünk… felugatnak a fegyverek, a rádióban az oroszok zombikról üvöltöznek és hogy rengeteget kell beléjük ereszteni! Hallás alapján megpróbálom lokalizálni az összecsapást. Lövések visszhangzanak az épület másik szárnyából, ahonnan az artikulátlan üvöltések is jönnek. Ezek fegyvert használnak… képesek fegyvert használni… nem céloznak pontosan, de félelem nélkül törnek előre. Az oroszok közül többen megsebesülnek és ellátásra szorulnak… valakit megharapnak a rádió szerint. Az eü alakulat tele feladattal, már is csak a legsúlyosabb sérülésekkel tudnak foglalkozni. Rosszul néz ki a helyzet… A helyiségekben barikádok, lövés és robbanásnyomok, elég elkeseredett harcok folytak. Úgy tűnik, bármivel tüzeltek, vagy bármit bevetettek, amijük csak volt… botlók és távvezérlésű aknák maradványai. Lassan haladunk, megpróbáljuk kontroll alatt tartani a területet, de az ablakokból, vagy a távolabbi folyosókról belövöldöznek… Néhányuk megvadultan beveti magát, őket cafatokra tépik a sorozatok.. de, még akkor is vonszolják magukat felénk…

Szörnyek éjszakája

Van, hogy kések kerülnek elő és az oroszok lefejezik egyik-másikat… Közben megtaláljuk a szolgálatvezető irodáját és a szolgálatvezetőt is… darabok hiányoznak a testéből… A rádióban újra Dr. Brown hangja hallatszik! – Kérem segítsenek, itt vannak!- próbálunk vele kapcsolatot teremteni, de vagy nem hall minket, vagy sokkos állapotban van. Csak a segélykérést ismételgeti… Fogy az időnk, ezt a helyzetet gyorsan kell megoldjuk, különben felőrölnek minket. Egy újabb sorozat csap be valahonnan kívülről a falba mellettünk… Pozíciót foglalunk biztosítva a területet. A egyik ablakon át az épület melletti területet pásztázom… Egy groteszk alak bámul be pár méterrel odébb a másik ablakon, célzok és tüzelek. Felbukik, majd visongani kezd, hánykolódva eltűnik az aljnövényzetben… Kinézek a folyosóra, majd újra a területet vizsgálom. Az alak vérben úszva ugyan annál az ablaknál áll, mint ha mi sem történt volna… célzok, majd újabb hörgés, üvöltés. Megszállottan jönnek elő minden félelem nélkül. Több sorozat, majd abbamarad a vergődése… Közben információt kapunk, hogy az épület nagyobb része a miénk. Lejelentem a pozíciónkat, majd megkeresem a parancsnokot. A folyosón haladva, benézek a kantinba, ami közben megtelt sebesültekkel… A parancsnok a műveleti szobában van, ahol tudományos feljegyzéseket néznek át az orosz medikekkel együtt. Behívom Vist nézzen körül, talán közelebb kerülünk a szituáció megoldásához. Rengeteg dokumentum kerül elő, egy részük rendezett, egy részük összedobálva… Számítógépek, vizsgálati eszközök. Egy kisebb labort raktak össze rögtönözve. Gondolom, ez volt az utolsó védvonaluk a rádiószoba mellett… Míg Vis keresgél az akták közt, én fényképezem a doksikat. Kísérletek eredményei, napi jelentések, kutatási feljegyzések… Nincs idő mindent átnézni, de Visnek az jön le, hogy a Collie projectet próbálták feltámasztani. Egy vírus és egy antivírus van a bázison, a hatásuk azonban többféle attól függően, hány alany adja tovább és hogy mutálódik bennük… Az elváltozások sokfélék. Van alany, aki teljesen megőrült a vírus végzett vele, majd halála után elszabadult… Írnak egy alfa alanyról, akiben a vírust lokalizálták. Több hevenyészett feljegyzés utal a fertőzés következményeire. A megfertőzött alany 20 perc múlva nyugtalanná válik, tudatát veszti, majd fizikai elváltozások mellett őrjöngeni kezd. Életfunkciói megszűnnek, de a motorikus parancsok tovább mozgatják a testet. Az alanyok intelligenciája is változó, a leg egyszerűbb ösztönök vezérelte viselkedéstől a logikus gondolkodás elemeiig mindent feljegyeztek. Innen eredhet a fegyverhasználat is… a megfertőzött alanyok céljai nem ismertek. Magukra hagyva vagy vegetálnak a következő ingerig, vagy tébolyultan a falaknak futnak, míg erejük tart… Egy dokumentumban említenek egy alanyt, akin fizikai elváltozások nem tapasztalhatóak, reakciói megtévesztően azonosak a normál emberi reakciókkal. Kommunikációja folyékony, viselkedése nélkülöz minden agressziót. Életfunkciói nincsenek, a szervezete nem ismert miből vesz energiát. Szervezete ugyan úgy fertőző, mint a többi alanyé. Erős fényváltozásokra rohamokat produkál… Mi ez itt? – üvölt a parancsnok… A folyosóra, a folyosóra!!! Betörtek!!! Betörtek!!! Minden egység az épület közepére koncentrál. A folyosón üvöltenek a fegyverek, a zárt térben az AK-k hangja szinte megsüketít… Az oroszok már közvetlenül maguk elé lőnek… indulunk támogatni. Vér fröcsög és testek tántorodnak hátra, esnek el, majd kezdenek kúszik felénk. Egy kar mar bele az egyik orosz lábába, majd villám gyorsan a koponya lendül és az álkapocs a fogakkal felszakítja az katona lábát. Megmarták… nincs semmilyen ellenszerünk… Ő már halott, ez csak idő kérdése… A vonagló testet a sorozatok a földhöz szögezik, a többiek a katonát hátravonszolják. Nem jutottak be, de számomra tiszta, hogy az erejük meg van ahhoz, hogy végezzenek velünk. A kérdés csak az, hogy mikor kezdenek el összehangoltan támadni… Az épület másik szárnyából erősítést kérnek. Nincs idő merengeni, Dr Brown helyét lokalizálták a bázison. Indulunk, most ő a legfontosabb túlélő… Mindent tud a kisérletekről és remélem a megoldásról is… A főépület egyik szeparált részén van egy orvosi egység, ami a rajzok alapján jól védhető. Úgy tűnik, ott rejtőzöködik és barrikádozta el magát. Elhagyjuk az épületet. Gyorsan, de hangtalanul mozgunk, nem tudhatjuk mennyien vannak a bázison… Eddig több tucatot küldtünk a földre, de a személyzet névsora alapján akár 50-60-an is lehetnek még. Az épülettől nyugati irányba mozgunk, jobbra bokros terület. Néha vinnyogás, üvöltések törik meg a csendet… halljuk, ahogy mozognak, eszelősen futkosnak a területen. Az Az orvosorvosi közelébe érve, védelmi zónát alakítunk ki, majd behatolunk. Orvosi segédeszközök, dokumentumok, ládák, felszerelés mindenfelé. Az ajtók elbarrikádozva, időbe telik, mire felnyitujk őket egymás után… Minden ajtó mögött karok és álkapcsok, vagy fegyverek várhatnak ránk… Az utolsó helyiségből halk nyöszörgés hallatszik. Mindenki maszkokban, de az az érzésem, hogy kinti bűz bejön a maszkba is… Elbontjuk a fedezéket ránézek Twilekra, bolintunk, majd feltépem az utolsó ajtót is. Twilek behatol, majd hátrahököl… bent két túlélő, az egyikük feltételezhetően Dr Brown… Nem reagálnak a jelenlétünkre, talán a sokkos állapottól,talán a fertőzéstől. Üvöltözés kezdődik, az egyik nő vért hány, a másiknak egy infúzió van a karjába kötve. Egyik sincs rendben… Átvizsgáljuk a szobát, feljegyzések, felszerelés, minták kerülnek elő. A két nő zavarodott, az egyik a másikat hibáztatja a helyzet miatt és hogy mindenkit megfertőzött. Beazonosítjuk Dr Brown-t, majd megpróbálom megtudni tőle a szükséges információkat, miközben elmondom, hogy ki tudjuk vinni, kezelni tudjuk  helyzetet. Eszelősen felnevet, majd mosolyog… nem tudja hogy lehet megállítani a vírust… Dokumentumokat rakok félre, hogy lefényképezzem. A két nőt visszazárjuk, a viselkedésük nem megnyugtató. Nem tudjuk magunkkal vinni… Gorodetsky ezredes jelenik meg, az iratokat nem hagyja, hogy dokumentáljam. Már látom rajta, hogy tisztogatni jött… A fényképezőgépemet méregeti… abban vannak az utolsó információk, amire nem tette rá a kezét… Dr. Brown a labort emlegette, így arra vesszük az irányt. Kezdünk különválni az alakulatoktól… Én egyre kevésbé bízom az orosz “társakban”… Utánanézünk az épület alaprajzának és a déli oldalon azonosítunk egy részletet, ami a labor lehet. Ki kell menjünk újra… ki közéjük… Fedezünk, haladunk, párokban mozgunk csendesen… Ha, szükséges rövid sorozatokkal operálunk, a lőszer is fogytán… A labor ajtaja eltorlaszolva, de gyorsan megoldjuk. A hatalmas vasajtón egy gólem is átférne… A fejemben felvillan az eredeti Collie project célja, a tökéletes fegyver… 2 méter magas… ezek az őrült Ivánok csak nekiálltak megint… Az előtérben beöltözünk, kettes kint marad biztosítani a bejáratot. Bent egy villanó fény kivételével minden sötét… Ládák, felszerelése és vér mindenütt… Nincsenek lövés, vagy robbanásnyomok… Ez a terület ellenállás nélkül eshetett el… testek sehol. Vagy elhurcolták azokat, vagy eltűntek máshogy… Az egyik helyiségben megtaláljuk a labort. Számítógépek, eszközök, és egy hatalmas kamra… Villogó sárga fények. A winchesterek még mennek, a gépek szünetmentes áramforrásai még bírják… Találunk egy mobil adatbázist. Technikust kérünk, nyugtalanít a helyzet, hogy az oroszok aláaknázták a bázison lévő felszereléseket. Megpróbálták megállítani az átváltozottakat… Kell az az adathordozó! Míg a technikus megérkezik, mindent dokumentálok, ami elérhető a laborban. Itt a percek is óráknak tűnnek… A meghajtót végül tönkreteszi a technikus… Nyilvánvaló, nem nekünk dolgozik… Jelentenem kell a történteket. 17:00 próbálok kapcsolatba lépni a központtal. A rádióadásomra nem jön semmi válasz… Pár perc próbálkozás után világossá válik, hogy orosz barátaink zavarják a forgalmazásomat… Ezeknek az információknak ki kell jutniuk innen! Az egységet kiviszem az épületen kívülre, majd Eveens megkapja a vezetésüket. Eveens, te vezetsz, vigyázz a seggetekre! Találkozás a Lima6-on 23:00-ban. Én az adatokkal indulok a kivonási zóna felé… A lövöldözések, hörgések, üvöltözés lassan alábbhagy ahogy távolodom. Nagyapám szeme jut eszembe…

Fertőzés!!Nem sűrűn fordul elő, hogy a parancsnok átadja a vezetést, de jelen helyzetben a feladat mindenek előtt, Ezekért az információkért jött a csapat, ha ezek nem kerülnek ki a küldetésünk mit sem ért. Az oroszok csak töredékét árulták el a CDC -nek. Sőt most már biztos, hogy nem a rég múlt kísérleteit kell felszámolni… A csapat automatikusan körkörös védelmi pozíciót vett fel. K_75 távozását leplezve bejelentkezek a rádión. Kutyák keresik Gorodetsky ezredest… Nem sokkal később tisztán érthetőn érkezik a válasz,  A pozíciónkat nem teljesen pontosan jelentem le és arról pedig mélyen hallgatok, hogy a rövidebb lett csapat. Ahogy K, úgy én sem bízom benne… Az összehangolt műveletek miatt viszont továbbra is együtt kell működnünk az ezredessel így a rádión megjelölt épület felé vesszük az irányt. Védenünk kell a labort, de azt, hogy pontosan miféle ellenségtől még mindig rejtély. Lassan észrevétlenül haladunk… A parancsnok nélkül szokatlanul. Az épületet elérve fülelünk, figyelünk minden rezzenésre a nagy vasajtók résnyire vannak nyitva, fény nem szűrődik ki. Vis figyel a hátunkra így Twilekkel összenézve jelt adok, behatolunk, A nehéz vasajtó hangosan felsír, ahogy enged a nyomásnak majd egyszerre fordulunk a hosszú folyosóra, gyorsan haladva vizsgáljuk át a folyosóról nyíló helységeket, minden tiszta, így jelzünk Visnek is. Az ajtót belülről elreteszelve védelmi állást veszünk fel. Vis közvetlenül az ajtó mellet míg Twilek a folyosó végén hangtalanul guggolva figyeli a vak sötétet, vagy ami abban van.

Lassan múlik az idő és mintha a semmit kellene őriznünk, mintha félre akarnának állítani minket, ezt már átvizsgáltuk, ha volt is itt valami, akkor Gorodetsky már gondoskodott a takarításról. Egyre inkább felötlik bennem a gondolat, hogy készakarva tartanak minket távol a telep északi részétől és a védekezés nem a legjobb elemünk, így egy bő órát követően jelzem a csapatnak, hogy indulunk. Twilek már nyúlna a rádióért, de intek, hogy ezt most nem jelentjük le. Az épületet elhagyva lassan mozgunk, felváltva egyszerre csak egy halad majd 30-40 méter múlva a másik követi. A messzeségből iszonyatos üvöltések vegyülnek a gépkarabélyok felugató hangjába, semmivel nem lehet összekeverni az AK jellegzetes kelepelését. A csapat a bunker felé vezető úton halad amikor Twilek jelezi, hogy az út mellett lerobbant gépjármű mögött lassan mozgó alakokat észlelt. Nem gond messze vannak, mi rejtve vagyunk, ráadásul lőtávolon belül. Ez nem gond a csapatnak, persze kerülni kell az összetűzéseket. Jelzem, hogy elmozgunk, persze azonnal nesztelenül indulunk az út mellet lévő garázsok irányában. Hirtelen éles fény villan, megvakít, másodpercek telnek, el mire homályos képel egy hatalmas mozgó alakot vélek felfedezni a fény tompul és ezzel párhuzamosan a kép is élesedik, pár méterre előttem mozdul a hatalmas alak, hátrálni kezdek, periférián látom Twilek és Vis fedezék felé mozdul, számomra mintha lelassulna, az idő A kezemben felugat a gépkarabély nagyot rúgva a vállgödrömön. Megnyugtat a tudat, hogy a pontos rövid sorozat a hörgő lény mellkasába csapódik. Látom, ahogy vér fröccsen szerteszét, nem áll meg, még csak le sem lassítja. Tüzelek és érzem, ahogy a szívem a torkomban dobog, elért! Acélos marok ragadja meg a karom, próbálok küzdeni, de az ereje mintha nem e-világi lenne, belemar a jobb vállamba. vérzek, de már nem érzek semmi fájdalmat. Térdre rogyok, ájulás határán, érzem, hogy a vírus szétárad a testemben. Kell a vakcina! 20 – 25 percem lehet, mielőtt végez velem a fertőzés.  A szemem sarkából még látom, hogy a csapat visszavonul. Üvöltök! Segítség! Felcser! Doktor! Körülöttem Furcsa torz alakok jelenek meg, mustrálnak, de nem bántanak, várnak! Csöndben maradok, tudom, hogy a srácok megpróbálnak megmenteni, de hiszen ez csapda! Pont erre várnak. Elájulok…

Percek telnek el, mire ismét feleszmélek. Egyedül vagyok. Lassan a tudatomat egy kollektív primitív tudat veszi át. Indulok! Már nem fáj semmi, csak egy dolog dübörög az agyamban, ölni! Esztelenül ölni. Hang már nem hagyja el a számat, már csak hörgök, és vadászok. Az időnek nincs jelentősége, lassan kóborolok az épületek között… Balra, tőlem nem messze az ajtóban mozgás arra indulok, Az ajtóhoz érve iszonyatos erővel többen a falhoz préselnek és nyugtataóval kevert vakcinát pumpálnak belém. A szer hat! Tisztul a kép és az elmém.

EveensA csapatom tagjai és szövetségesek vannak körülöttem, csendre intenek. Nem mindenkinek van szerencséje Twilek Gorodetskynak jelenti a pozíciónkat és további egyeztetésre találkozási pontot kér. Gyorsan megossza velem, hogy rengeteg a veszteség, a szövetséges és Orosz csapatok egyaránt súlyos veszteséget szenvedtek. Mindeközben a háttérből Dr. Brown jelenik meg! Szerencsémre a srácok magukkal hozták és vele együtt az ellenanyagot. Nincs vesztegetni való időnk indulunk a találkozási ponthoz. A váltott haladás most lassú lenne így hangtalanul sorban haladva vezetem a csapatot a labor épülete felé. Twilek jelzi, hogy az épületben a megmaradt szövetséges csapatok vannak elbarikádozva. Biztonságosnak vélt frekvencián jelzi érkezésünket. A súlyos vasajtó résnyire kinyílik mi pedig a lépcsőn felfelé hátrálva próbálunk belépni. Megfordulni! Hangzik ellentmondást nem tűrően. Egyesével mindenkinek erős reflektorral az arcába világítanak majd pár másodperc múlva a fénycsóva földre vetül. Elsőre nem értjük a miértjét, de a százados felvilágosít minket, hogy a lények nem tolerálják az erős fényt, ingerlékenyek, agresszívak lesznek.

A folyóson katonák védenek minden ki és bejáratott. Mi egy félreeső helységben kezdünk tárazni, szereléket igazítani, kettő figyel egy igazit. Twilekkel egyeztetetünk, ha a szörnyek betörnének, akkor mi ezt a kis helységet fogjuk védeni. Nem maradt sok lőszerünk. Kinn a megmaradt Brit egység vezetője egy gyors megbeszélésre összehívja a megmaradt parancsnokokat. Mindenkinek büdös a helyzet, az események tükrében ezek után bármit is nehéz lenne elhinni Gorodetsky ezredesnek. Persze konkrét bizonyíték nincs, így a Brit vezető javaslatára egyelőre ne rúgjuk fel a nemzetközi mentőakció megállapodását.

Gorodetsky irányit, mi figyelünk. Javaslom, hogy egy titkos rádió csatornát jelöljünk ki arra az esetre, ha valamelyik szövetséges egység egyértelmű bizonyítékot szerezne az ezredes ellen. Senki nem forgalmaz ezen a csatornán addig, míg a normál kommunikációban el nem hangzik az a szó, hogy IGOR. Visszatérek a csapat által őrzött helységhez. Twilek azonnal jelzi, hogy a Dr. Brownnal később érkezett civil ruhás férfi gyanúsan viselkedik. Valami nem stimmel szorult helyzetünkben is feltűnően barátságos, adrenalinnak nyoma sincs. Mindig figyel mintha szájról is képes lenne olvasni. Gyorsan döntök! Vis! Te maradsz a helységben, Twili feltűnés nélkül szóba elegyedsz a taggal, majd mintha mutatni szeretnél neki valamit befordulsz vele a mellettünk lévő helységbe, utánatok fordulok a többi rutin szerint.. feltűnés nélkül indulunk, Minden megy mint a karikacsapás. Twilek beszédbe elegyedik vele majd együtt indulnak a szoba felé, mintha egy pillanatra megtorpanna, de ideje már nincs visszakozni, belököm a szobába … Twilek ellentmondást nem tűrően térdre parancsolja …  Engedelmeskedik de a szemében azonnal a rémült vad gyilkos pillantása tűnik elő.  Twili igazad volt, valóban nem stimmel valami… Ilyen eszelős nézést rég láttam… Záporoznak felé a kérdések Twil nem sok időt ad gondolkodásra.. eszembe jut amit Dr. Brown mondott az éles fényről. Fegyverlámpa fényét közvetlenül az arcára irányítom, az eredmény azonnali, rángatózik, hörög már nem várunk válaszokat… Tüzelek, ez lelassítja, amíg Twili mellé lépve elmetszi a torkát. Már nem hörög, révedt szemmel bukik előre. Mindketten összenézünk, egyértelmű, hogy ez csapda, vissza Vis -hez.

VisA szobába fordulva Vis résnyire zárja mögöttünk a korhadt ajtót, minden idegszálunkkal a folyóson lévő eseményeket figyeljük. Az orosz erők kíséretében megérkezik az ezredes is. Utasításokat oszt és az egységeket ellenőrzi.. Mi síri csöndben vagyunk, feszülten figyelünk, támadásra készen. Felfedezik az általunk likvidált alanyt, Gorodetsky üvölt nem nagyon érthető, hogy mit, de azt azért ki tudjuk venni, hogy számára kiemelten fontos volt ez a tag. Kajánul vigyorgok, legalább valamit törlesztettünk… Parancsok hangzanak gyülekező minden szövetséges erőnek az orvosi épületben. Minden katona ellen vakcinát kap. Gorodetsky és Dr. Brown vitatkoznak, látszik, hogy a doktornőnek nem tetszik, amit az Ezredes tenni akar. Ennek ellenére a parancsára a folyóson lévő szövetséges erőket terelni kezdik a hátsó kijárat felé. Mi nem mozdulunk, várunk, míg minden elcsendesedik. Mindenki elment! Twili jelzi, hogy a rádión a Kutyákat keresik. Nem válaszolunk! Jelzek a csapatnak, hogy indulunk.

Minél előbb eltávolodni az épülettől. Irány a Lima 6 zóna. Felváltva, észrevétlenül haladunk, a hold mindent bevilágít így nehéz lesz sokáig rejtőzni. A rádióban elhangzik a „Titkos jel” Igor! Igor! Igor! Erre már vártam. Átállítom a rádiómat és megadom a megfelelő csatorna frekvenciáját Twileknek is. Ő folyamatosan figyeli a fő csatornát, és ha szükséges, akkor az új frekvenciára is be tud kapcsolódni. A titkos csatornán sorra jelentkeznek be a szövetséges csapatok. Jelentéseikben megerősítik, hogy  Gorodetsky ezredes a szövetségesek nélkül akarja befejezni a vizsgálatot, neki csak egy számit, hogy a világ előtt továbbra is rejtve maradjon a Collie project, és a telep szörnyei. Az egységeket az orvosi épületbe terelve mindenkit be akart oltani „vakcinával” de gyorsan kiderült, hogy az ellenszer helyett, mindenki a vírust kapta volna meg. Akinek szerencséje volt az még időben el tudott menekülni…

A telep kieső részén található rakétatároló silók a cél. Ez elég mélyen van, hogy arra az időre meghúzzuk magunkat, amíg a megmaradt emberekkel rendezni tudjuk a sorainkat és a csapatra is ráfér a pihenés. Ha elég gyorsan haladunk, akkor a többi csapat előtt érhetünk oda.  Twilinek megadom a találkozási pont koordinátáit, hogy továbbítsa a két megmaradt egységnek. Még be sem fejezi, a forgalmazást mire adom a jelet az indulásra. Némán haladunk, most már tudjuk, hogy mindenki ránk vadászik.  Ahogy terveztük, elsőnek érünk a beásott silóhoz. Itt már rég nem járt senki. A bejáratot rejtő vasajtó elsőre nem enged, csak Vissel közösen sikerül ember résnyire nyitnunk. Belépve egyetlen nagy helységet találunk, ez jó lesz! Mindenki benn! Szereléket igazítunk és várjuk az egységek bejelentkezést. Lassan mindannyiunk számára világos lesz, hogy erről a küldetésről nem lesz hazaút. Két egység jelentkezik be, Twilit a fal mellé küldöm, hogy amíg minden belépőt erős fénnyel megvilágítok addig ő ha szükséges a sötétből tüzelve védheti a bejáratot. Egyesével lépnek be a résnyire nyitott vasajtón. A három egységből kevesebben, mint 10 en maradtunk. Így nehéz lesz felvenni a harcot az orosz erőkkel és a szuper katonákkal A rádióban Gorodetsky ezredes minden egységet megadásra szólít fel… természetesen választ már nem kap. Perceken belül már a parancsot is haljuk, miszerint a minden egységnek ránk kell vadásznia. Ez mindent eldöntött,

Mindannyin egyetértettünk abban, hogy egy esélyünk lehet a kijutásra, ha a kivonási pontra Dr. Brown -nal érkezünk, Ő lehet az életbiztosításunk. Talán az, hogy minden orosz egység minket keres lehetőséget ad arra, hogy a korház szárnyban lévő Dr. Brownt komolyabb harcok nélkül megközelítsük.. Viszont ehhez csöndben és dinamikusan kell haladnunk az épületek között.

Nincs, vesztegetni való időnk indulunk, Gyorsan haladunk kerülve a központi épület együttest, arra nincs idő, hogy váltott vezetésben haladjuk, de ezt a kockázatott most fel kell vállalnunk. A korházhoz érve Twilek jelzi, hogy a magasföldszinti helység ablakából gyér fény szűrődik ki. A bejárat mellet utasítom a megmaradt egységeket, hogy félkörösön vegyenek fel védelmi pozíciót, míg mi bemegyünk és kihozzuk Dr. Brown -t. Twilekel összenézünk, látom rajta, hogy felkészült, bólint, és egyszerre indulunk a kis helység felé. Feltépem az ajtót és már fordulunk is be. A helységben Dr. Brown, Gorodetsky ezredes és a technikusa egyeztetnek. Meglepetésnek nyoma sem volt, mintha csak számítottak volna az érkezésünkre. Twilek a hátát a sarokhoz feszítve üvölti… Mindenki tegye a földre a fegyverét. Figyelek, nehogy valaki fegyvert rántson. Az ezredes higgadtan csak annyit mond  – Ezt maguk sem gondolják ,hogy megúszhatják! Perceken belül itt lesznek a védelmi erők! – A földre helyezett fegyvereket elrugdosom. – Ezredes forduljon a fal felé, ha megmozdul, le fogom lőni. – Megérti, nem sokat vitatkozik, az ágyon ülő Dr. Brown valami vakcináról beszél. Twilek sebtében nézi át az asztalon lévő dokumentumokat Az egyik alatt két különböző színű fiolát talál. Azonnal kérdést szegezek az Ezredes felé. – Mit tartalmaznak ezek a fiolák? – Ellen anyagot! – Ezredes ezt már senki nem hiszi el… Kintről fegyverropogás hallatszik, Vis ordít! Bejöttek már nem sokáig tudjuk tartani a bejáratot! Dönteni kell, melyik lehet a vírus és melyik a vakcina, Twilek nem vacillál a vakcinának mondott üvegcse felét felszívja egy fecskendőbe, és beledöfi Gorodetsky  vállába. Az ezredes megfordul és csak mosolyog. Ha igazunk van, akkor azonnal meg akarja kapni az ellenszert, ha nem akkor a vírust sikerült izolálnunk. Kint egyre hevesebben folynak a harcok.  Mindent betölt a lőpor szaga, fülsiketítő a hangzavar.  A zűrzavarban Dr. Brown felugrik és a kabátja ujjából egy kést ránt elő már nincs időm hárítani, először a vesémbe majd a torkomhoz szúr. Érzem, hogy a mellkasomat elönti a forróság. ………Egymás után lövések dörrennek, összeesem, zihálok, miközben látom, hogy Twilek is a padlóra zuhan……….  Már egyikünk sem küzd .. lassan minden egy utolsó gondolattal homályosodik

……..A parancsnok már rég kijutott és vele minden, amit dokumentáltunk…. ezt már nem tudják elhallgatni!!

……….a küldetést teljesítettük………

 K_751 & Eveens

Értékelés

8Remek

Pozitívum: Kellékek | Pálya dekoráció | A játékosok | Szervezés | A pálya

Negatívum: Kis létszám | A hideg


Megjelölve: , , ,

Megjegyzés írása