A szőr – sniper gúnya

…hátborzongató az érzés, mikor mászkál valaki körülötted és legnagyobb megnyugvására azt hiszi egyedül van… te pedíg figyeled a rendkívül őszinte és palástolatlan mozdulatait. A fegyver ott pihen félig alattad, egyenletesen lélegzel, közben mérlegelsz és döntesz. Döntesz róla, anélkül hogy tudná…

SniperValamikor novemberben összehoztunk egy találkozót Amperrel, aki megosztotta tapasztalatait a ghillie készítéssel kapcsolatban. A hátizsákból egyszer csak előkerült a fejrész és a kezeslábas… a padlóra dobva ott hevert előttünk. Távoli világnak tűnt minden, ami ehhez a felszereléshez tartozott és csak találgattam én is, hogy mitől is működik ez a valóságban. Valahol legenda volt ez számomra is, amit az ember félve érint meg… sok technikai részt átbeszéltünk a ghillie felépítéséről, megkaptuk a leghasználhatóbb alapanyagok listáját és beszerzési forrását is. Minden logikusnak hangzott és a célszerűség hideg burkában már kissé másnak hatott a dolog, mint előtte…

SniperA bevásárlólistán gyűltek a pipák… kender zsák, spárga, zsineg, ruhafesték, kenderkötél, patrolcap, festéshez edény, álcakendő. A koncepció kezdett testet ölteni. Azt tudtuk, hogy nem egészalakos ghillie fog készülni, legalábbis elsőre nem. A mi mozgásunkhoz és dinamikánkhoz egy fél ghillie jobban illik, így ezt raktuk össze fejben. A megtervezés után neki is kezdtem a megvalósításnak. A karácsonyi készülődés már esténként szövögetésbe torkollott. Bevallom, mikor elkezdtem, egy örökkévalóságnak tűnt, hogy miként lesz 150 méter spárgából, 80 méter zsinegből, tíz darab zsákból, két méter kötélből egy álcahálóból és egy patrolcap-ből ghillie. Ülsz és szövöd a hálót, közben azon matekolsz, hogy mit, hogy fogsz használni és mi a célja abban, hogy a láthatatlanság köpenyét magadra húzhasd. Mert magadra fogod… akkor értettem meg, ott a munka közben, hogy miért fontos, hogy te rakd össze a saját álcaruhádat. Van időd végiggondolni mindent, mindent, ami ahhoz kell, hogy dönthess másokról, anélkül hogy tudnák…

Türelmesen főzögeted a kis edényben a leszabott zsákdarabokat, próbálod a természet színeit reprodukálni, közben igyekszel felidézni formákat és árnyalatokat az erdőkből, mezőkből. KötözgetszSniper az elkészült hálós vázra, a szemed előtt bontakozik ki az eszköz, ami képes csúfot űzni az emberi agyból. Az agyból, ami riadót fúj, mihelyst meglátsz egy alakot fegyverrel a kezében… Nincs alak, nincs fegyver, nincs forma, nincs kontúr, nincs fókusz… Egyéválsz a környezeteddel és valóban része leszel annak. Nincs riadó, bár lehet a célpontok tudatalttija azért megpróbál jelezni, hogy valami nem kerek… de, ez kevés ahhoz, hogy a döntésedben meggátoljanak.

SniperAz első alkalom, mikor kipróbáltuk a ghillie-ket, még azzal telet, hogy nem hullik-e szét, takar-e egyáltalán, használható-e, mint viselet. A nap végére elkezdtük még építeni az álcaruhát növényzettel, illetve rengeteg sarat megkapott, hogy fakuljon és átvegye a természet színeit. Mára már valóban egy darabkája annak, ami odakint körülvesz és azt gondolod róla, hogy egy kisebb bucka növényekkel, vagy egy nagyobb fűcsomó…

Te is elérhetsz ide. Míg szövöd, rá fogsz jönni mitől működik, de ezt az utat magadnak kell végigjárnod. Olyan zarándoklat féle ez, aminek a végén vár a a láthatatlanság köpenye, amit kiérdemeltél…

K751


Megjegyzés írása